Egy évvel ezelőtt jelentették be hivatalosan a koronavírus-járványt. A vírusnak már rég megvolt a neve (SARS- CoV-2), amely jelezte, hogy a koronavírusok egy válfajáról van szó, a járványé (COVID-19, vagyis koronavírus betegség) frissebb volt. A lakosság keveset tudott a jelenségről. A száz évvel ezelőtti spanyolnátha a kollektív emlékezetből minden jel szerint gyakorlatilag kiesett, a tanulságaival együtt.
A Transindex 2020. március 17-én interjút közölt Barabási Albert-Lászlóval, amelynek a megállapításai ma igazolódnak, bár akkor – nem csak a reflexből bunkó hozzászólók körében – voltak, akik egyikét másikát kétkedéssel fogadták.
Álljon itt a rövid interjú, amelyet többszöri levélváltás előzött meg az akkor emlékezetünk szerint Bostonban tartózkodó, kutatásaival elfoglalt tudóssal. Még csak annyit, hogy voltak politikai vezetők, akik a nyilvánvaló jelek és főleg a tudósok figyelmeztetései ellenére nem vették komolyan a veszélyt. A román államelnök például inkább az előrehozott választásokat erőltette (a jobboldal farok-, a baloldal fejcsóválása mellett); a magyar kormány kereste a lehetőségeket az új körülmények politikai és gazdasági kihasználására; az amerikai elnök egyenesen csúfolódott az elején a „vírushívőkkel”, hogy utána a kínaiakra kenje a járványt és klór fogyasztását javasolja ellenszerként – végül ő maga politikailag a járványba bukott bele, sok ember halála szárad a lelkén. Meglehet még a politikában sem mindig vezet sikerre az erőszakosság, a narcisztikus agresszivitás.
Barabási Albert-László: ez a vírus állandóan velünk lesz
A jövőben megtanulunk együtt élni az új koronavírussal, mint ahogy együtt élünk a himlőkkel és sok másik vírussal. De ez az év kemény lesz – véli Barabási. Gyorsinterjúnk a kutatóval.
A napokban a sajtó széles körben ismertette Barabási Albert-László fizikus több szempontból is rendkívül fontos Facebook-bejegyzését, amelynek aktualitása mondhatni percről percre beigazolódik. Az erdélyi születésű Barabási a Közép-Európai Egyetem (CEU) tanára, a Hálózattudományi Központ (Center for Network Science, CNS) munkatársa. A neves hálózatkutatót újabb kérdésekkel kerestük meg a világjárvány kapcsán.
– Általában hogyan segítheti a hálózatkutatás az epidemiológiát, illetve konkrétan a COVID-19 esetében?
– A COVID-19 hálózatbetegség: a kontakthálón keresztül terjed és a sejthálót fertőzi meg, így csak hálózatelméleti eszközökkel lehet hozzá közelíteni. Az előrejelzések, amelyeket a világ kormányai használnak, mind hálózatelméleti eszközökre építenek. Ez nagyjából tíz éve vált lehetségessé kollégám, Alessandro Vespignani munkássága nyomán. Ezeket az eszközöket vetették be akkor is, amikor az volt a kérdés, hogyan lehet a járványt megállítani.
– Válhat a mostani pandémia emberi társadalom léptékű szelekciós – általában evolúciós – tényezővé?
– Persze, sokan emlegetik ezt. Nyilvánvaló, hogy minden vírus mögött van egy szelekciós elv. Viszont én sokkal inkább random folyamatokban gondolkodom: minden évben több millió új vírus keletkezik, és csak néhány jut el hozzánk. Elég random, hogy milyen vírus keletkezik, nem random az, ahogy melyik tud terjedni.
– Romániába az utóbbi hetekben százezrek jöttek haza külföldről – ez milyen kockázatot jelent?
– Óriásit. Ezelőtt három héttel Romániára nézve azt mutatták a modellek, hogy le lesz maradva, későn ér oda a vírus. Ezzel a népvándorlással viszont berobban.
– Nem kérdezem meg, mit kell tenni ilyen esetben, de talán erre a kérdésre is választ kaphatunk, ha megtudjuk, a hálózatkutató és környezete hogyan védekezik a COVID-19 virózis ellen.
– Minden le van zárva. A labor tagjaival csak számítógépen keresztül érintkezünk. Be lehet még a laborba menni, de azt választottuk, hogy nem megyünk. Rengetegen sétálnak az utcán, telefonálnak és távolról elkerülik egymást. A barátokkal, szomszédokkal három méter távolságról üdvözöljük egymást, így beszélgetünk.
– Megfékezhető ez a járvány?
– Nem, de vissza lehet tartani, le lehet csökkenteni a terjedését és a betegek számát.
– Meddig tarthat?
– Ez egy endemikus vírus, vagyis nem irtható ki. Állandóan velünk lesz, csak sokakban kialakul az immunitás, így lelassul majd a terjedése. És lesz idővel orvosság, oltás is, bár valószínűleg később.
– Milyen végkifejletre számíthatunk?
– A jövőben megtanulunk együtt élni a vírussal, mint ahogy együtt élünk a himlőkkel és sok másik vírussal. Ez az év kemény lesz.
Utóhang
2020 kemény lett. A jelek szerint 2021 még keményebb év lesz. Az emberi nem, az emberi gondolkodás és cselekvőképesség, az emberi értelem, az emberi társadalom képességeit teszi próbára. Együtt kell élni a változékony vírussal – rendben van. Ami nincs rendben: fogalmunk nincs, hogy mi lesz a vége, ha összeomlik az egészségügy, a gazdasági tevékenység, a közrend. Mi lesz a járványnak, a klímaváltozásnak és a társadalmi megmozdulásoknak az összhatása?
