– Kedves Bobby, azt mondják, hogy miután ön a világbajnokságért folyó mérkőzésen átvette a vezetést, immár hajlandó apróbb engedményeket tenni. Azt hallottuk például, hogy a hátramaradt partik tévéközvetítésébe is beleegyezett. Ezen felbátorodva megkérem, folytassuk a múltkor számomra oly tragikus okból félbemaradt interjút.
– Legyen.
– Nem tudom, észrevette-e, hogy Izland éghajlatának és az önök mérkőzésének van egy közös vonása: olykor hirtelen viharok kavarják fel. A hajótörést a rendezők nagy nehezen elkerülték, egy eltűnt azonban máris van. Ez pedig nem más, mint dr. M ax Euwe, aki a Nemzetközi Sakkszövetség (FIDE) elnöke, s akinek ebbeli minősége valószínűleg meg fog szűnni.
– Igen, szegény Max, aki 1937-ben olyan jól bírta idegekkel az Aljechinnel vívott világbajnoki mérkőzését, hazautazott Amszterdamba.
– Nem érez emiatt bűntudatot?
– Sajnálom, hogy nem láthatja „élőben“ a mérkőzést.
– Az ön követeléseit pszichológiai hadjáratnak tekintették, ami Szpasszkijt is megviselte.
– A sakkhoz a játszmákon kívül is idegek kellenek.
– Mondják, hogy amikor Szpasszkij követelte az ön írásbeli bocsánatkérését amiatt, hogy késve érkezett Reykjavíkba, ön a My Bear Boris megszólítású levelet éjjel négykor vitte a szállodába, követelvén, hogy ébresszék fel a címzettet. Bosszú volt?
– Dehogyis. Nézze, én nem viselek órát. Mint tudja, Izland pont az északi sarkkörön van. A fehér éjszakát szórakozottságomban összetévesztettem a délutánnal. Különben itt a kocsmák is éjjel kettőkor nyitnak.
– A most folyó mérkőzésen szinte minden parti előtt késett. Ez is pszichológiai hadjáratához tartozik?
– Igen is, meg nem is. Egyetlen parti (a tizenegyedik) előtt nem késtem. És ki is kaptam. Ebben a játékban azonban magammal is kísérleteztem. A szicíliai védelemben ütöttem a „mérgezett“ gyalogot”, miután a hetedik partiban ugyanez után a lépés után alig húztam ki a döntetlent.
– Babonás ön?
– Amikor kiderült, hogy az első partiban sötéttel játszom, tudtam, hogy ez rossz jel. A partit el is vesztettem. A tizenharmadikat viszont megnyertem.
– Azok, akik nem tudják megmagyarázni a sakk történetében páratlan sikereit, azt állítják, hogy ön okkult hatalommal rendelkezik, hipnotizálja ellenfeleit.
– Ilyesmit már Tal szovjet nagymesterről, volt világbajnokról is mondtak, akinek „hipnotikus“ hatalma ellen akarván védekezni, az egyik nemzetközi nagymester sötét szemüveget tett fel. Nevetséges. A legnagyobb hipnotikus ereje a sakkban egy újításnak, egy meglepetésszerű lépésnek van.
– S a sikerei?
– A napokban jelentkezett valaki, azt mondta, hogy egyszer megvert, és én akkor sírva fakadtam. Mentségemre szolgál, hogy akkor csak nyolcéves voltam. Nem voltam csodagyerek. Szorgalmas voltam. Fanatikus vagyok. Egy partit, ha kell, addig játszok, amíg csak a királyok maradnak a táblán. Hogy elmondhassam: mindent megtettem a győzelemért. S ha kikapok, a legszívesebben most, huszonkilenc éves koromban is sírva fakadnék.
– Amikor pedig nyer, féllábon ugrál.
– Nagyon örülök a győzelemnek.
– Olvasta Stefan Zweig Sakknovelláját?
– Nem. A sakk maga érdekel, nem az, amit róla összeírnak.
– Helyben vagyunk. A novellában szó van egy sakkvilágbajnokról, akit a sakkon kívül semmi sem érdekel és ettől – biztosítom, hogy ez nem célzás akar lenni – egy kissé… hát korlátolt.
– Ne felejtse, barátom, hogy egy intelligencia-teszten sokkal több pontot értem el, mint a maga által annyira ajnározott sok tudós. Emellett beszélek németül, franciául, spanyolul és oroszul.
– Ön a sakk nagy magányosa, mondhatni, kizárólag a sakknak él. Elődei közül sokan (például Steinitz, Morphy, Aljehin) megőrültek; ön nem fél ettől?
– Maga milyen célnak él? Ha nincs egy célja, amiért minden áldozatot meghoz, akkor minek él? Ha pedig van, nos, maga nem fél attól, hogy belebolondul?
– Egy francia író mondta, hogy a fenségestől a nevetségesig csak egy lépés van. Ön ezt sokszor meglépi. Emiatt sokan nem szeretik önt. A legtöbb nagymester azonban rajong önért. Ezt mivel magyarázza?
– Elsősorban a játékommal, másodsorban azzal, hogy – és ebben nem kis részem van – a sakk kifizetődővé vált. Ma már a sakkozók is tekintélyes összegeket kapnak, nemcsak az erő- és ügyességi sportok művelői.
– Beszélgetésünk pillanatában az eredmény 8,5 – 5,5 az ön javára. A megmaradt tíz játszmából 4 pontot, azaz negyven százalékot kell teljesítenie a győzelemhez, Szpasszkijnak pedig 6,5 pontot, azaz hatvanöt százalékot. Önnek nyilvánvalóan nagyobbak az esélyei.
– Borisz elitjátékos, biztos vagyok benne, hogy még nem mondta ki az utolsó szót. Persze, én felkészültem erre.
– Mit tesz ha elnyeri a világbajnoki címet?
– Hazamegyek. Különben ügyvédemet, Paul Marshallt felhatalmaztam, hogy jelentse ki: bármikor kész vagyok bárkivel összemérni erőmet a világbajnoki címért…
– Aki lepenget 150 ezer dollárt.
– … és a sakk az őt megillető helyre kerül a sportok, tudományok és művészetek körében.
Megjelent A Hét III. évfolyama 33. számában, 1972. augusztus 18-án.
