Máshol Orbán nem bánhatna így a munkavállalókkal. Nagy kérdés, hogy Magyar Péter mihez kezd a „narcisztikus opportunista” Gyurcsány Ferenccel
A hazai baloldal mostanra teljesen megszűnt, mert beszippantotta Gyurcsány Ferenc. De a baloldali értékeknek és gondolkodásnak már évtizedek óta nincs táptalaja Magyarországon, és ezért a politikai elit és a hétköznapi szavazó is felelős – többek közt erről beszélt Pogátsa Zoltán közgazdász, szociológus, a skandináv gazdasági modell hazai úttörője a Magyar Hangnak. Úgy vélte, a Tisza Pártnak is csak egyetlen esélye van: ha annyi támogatottságot gyűjt be, hogy 2026-ban egyedül is képes lesz meghaladni a Fideszt. Ha ezt meg tudja oldani Magyar Péter, akkor kinyitotta az ördöglakatot, amire a többi ellenzéki párt nem volt képes.
– Közel két hónapja volt a kettős választás Magyarországon, amely jelentősen átrajzolta a belpolitikai térképet. Elárulja, kire szavazott?
– Senkire, mert akkor épp Kubában voltam. Igaz, az európai parlamenti választásra leadhattam volna a voksomat a havannai külképviseleten. De az annyira nem érdekelt, mert szerintem az Európai Parlament egy sóhivatal, nincs igazi hatásköre. Bármit kezdeményez, a tagállamok vezetőiből álló Tanács azt megvétózhatja, és ezen az sem segít, hogy ez fordítva is így van. Amikor létrejött az unió, egyáltalán nem volt felkészülve arra, hogy lesz egy olyan tagja, amely majdnem mindenben szembemegy a többi tagállammal. És úgy látom, hogy még ma sincs igazán felkészülve Orbánra.
– Mi magyarázza Magyar Péter és a Tisza Párt gyors felemelkedését?
– A Tisza Párt amolyan amőbaszerű képződményként indult, az angolszász világban ezt hívják „catch-all party”-nak, vagyis gyűjtőpártnak. Mindenből van benne egy kicsi: a volt fideszesek mellett magához vonzotta a Momentum-szavazók zömét, a DKsok mintegy felét vagy az egykori jobbikosok egy részét. Nem is igyekeztek definiálni magukat. Ezzel próbálkozott egyébként megalakulása után a Momentum is, amely csak Waterlooja után határozta meg önmagát nyíltan liberális pártként. Talán azért is késlekedett vele, mert a liberális szónak Magyarországon nagyon negatív felhangja van, ám róluk mindenki sejtette, hogy valójában liberálisok. A Tisza Párt ma még ezzel szemben ténylegesen definiálatlan.
– Talán már vége is a Tisza amőbaszerű állapotának, hiszen a párt EP-képviselői azonnal beléptek a jobbközép Európai Néppártba. Innentől világos a pozíciója.
– Igen, bement a mérsékelt jobboldalra, ráadásul a Fidesz helyére, ami szimbolikusan nagyon fontos és ügyes húzás. De szerintem Magyar Péternek el kell kerülnie azt a csapdát, hogy túl sok időt tölt Strasbourgban vagy Brüsszelben. Donáth Anna és Cseh Katalin is állandóan az Európai Parlamentben politizált, mert mindketten elhitték, hogy ennek bármilyen hatása van a magyar belpolitikára. Ez tévedés volt, ezt tükrözi a Momentum mostani helyzete.
– Akkor mit tegyen Magyar Péter?
– Ami neki nagyon bejött, az az országjárás. Korábban a Jobbik csinálta ezt jól, de a 2019-es EP-választás előtt Dobrev Klára is rengeteget utazott, ez hozott egy 16 százalék fölötti eredményt a DK-nak. Szemlátomást hatékony, ha valaki körbejárja az országot, személyesen is találkozik a választóival, ne adj’ isten, tartja velük a kapcsolatot. Annak viszont semmi hatása nincs, ha valaki ehelyett Brüsszelben tölti az idejét.
– A DK vezette szövetség most mélyen várakozáson alul szerepelt. Az volt a baj, hogy Dobrev Klára is az EP-ben volt aktívabb az utóbbi években, vagy vannak más okok is?
– Azt látni kell, hogy ma Magyarországon a politikai szcénát a mérsékelt és a radikális jobboldal pártjai uralják. Ami lényegében nincs, az a baloldal. A mostani választásra totálisan megszűnt. Szerintem azért, mert a baloldalt beszippantotta Gyurcsány Ferenc, aki viszont maga nem baloldali.
– Ha nem tartja baloldalinak a DK elnökét, akkor mégis hová sorolná?
– Narcisztikus opportunistának tartom, akit csak az érdekel, hogy róla szóljanak a hírek, és hogy mindenki más az ő táborába kerüljön. Persze a Fidesznek is érdeke, hogy mumusként a politikában tarthassa, de ő magától is ott marad.
– Azért nem ő az egyetlen narcisztikus politikus, sőt. Ezek után sokan fogják most már önt is Gyurcsány-fóbiával vádolni.
– De hát nézzük meg, mi történt azóta, hogy az EP-választáson a csalódást keltő 8 százalékot kapta meg a DK–MSZP–Párbeszéd-szövetség. Úgy látom, a DK azt a stratégiát követi, hogy innentől jön az egész pályás letámadás a föléjük kerekedő Magyar Péterrel szemben. Ez persze ismerősen hangzik, a Fidesz is élt vele. Magyarországon ugyanis láthatólag azzal tud valaki erős politikai közeget kialakítani, ha valaki ellen lép fel. Orbánék céltáblája Soros vagy Brüsszel, Magyar Péterék Orbánékat támadják, és szemlátomást most Gyurcsányék is arra a következtetésre jutottak, hogy ők meg Magyar Péter és Orbán Viktor ellen vannak. Meglátjuk, mennyire fogja ez egyben tartani a DK elöregedő közegét, mindenesetre a párt helyzete június óta nem javult a közvélemény-kutatók szerint. A DK körüli csoportosulásnak az a drámája, hogy Magyar Péter megjelenése előtt még ők tudták létrehozni a legerősebb ellenzéki konglomerátumot, ugyanakkor ők a legelutasítottabbak is a népesség egészében.
– Az utóbbi tizennégy év problémáiért nem inkább Orbán Viktort kellene hibáztatni? Mi értelme van a gyurcsányozásnak?
– Önmagában nem az a baj, hogy az egykori miniszterelnök igyekszik rátelepedni a baloldalra, hanem az, hogy ezt a baloldali közeg megengedi neki. Újra és újra elbukik, de a magyar politikai közeg életben tartja a múlt relikviáit – egyébként nemcsak őt –, noha inkább terhet jelentenek. Ilyesmi egész egyszerűen nem létezik a nyugat-európai politikában: ha valaki vezetőként hatalmasat bukik, sorozatosan alulmarad a választásokon, akkor nem maradhat éveken, évtizedeken keresztül a politikában. Ez olyan, mintha Richard Nixon a Watergate-botrány után is meghatározó tényező akart volna maradni az amerikai jobboldalon.
– Orbán Viktor is bukott már.
– Nagyon kevéssel, épphogy csak, nem egy nagy látványos bukással. Az utóbbi tizennégy évben pedig a Fidesz kétharmadot kétharmadra halmoz, ebben az értelemben egy nemzetközileg is kiemelkedően sikeres párt. Magyar Péter felbukkanása is legkevésbé a Fideszt tudta erodálni a júniusi választásokon, bár kétségtelen, hogy 2010 óta talán a legnagyobb kihívást jelenti a kormánypárt számára.
– Szükség van-e egyáltalán baloldali pártra Magyarországon?
– A baloldalnak az a definíciója, hogy esélyt teremt, és megalapozza az alul lévők társadalmi mobilitását. A magyar társadalomnak azonban alapvető problémája, hogy nem működnek azok az alrendszerek – így az oktatás, az egészségügy, a szociálpolitika vagy a nemzeti közlekedés –, amelyek lehetőséget teremtenek az alulról való felemelkedésre, az egyéni szintű versenyképesség növelésére. Épp ezért idehaza is óriási szükség lenne a redisztribúciót biztosító, esélyteremtő pártra, de láthatóan a magyar társadalom nem érti ezt a problémát, ezért nem szül olyan baloldali pártokat, amelyek ezt a gondolkodást képviselnék. És mivel nincs társadalmi mobilitás, ezért nem alakul ki középosztály sem, enélkül pedig nem tud jól működni egy demokrácia.
– A választó a hibás azért, hogy nincsen idehaza értelmezhető baloldal?
– Azt látom, hogy a magyar, ha elégedetlen valamivel, akkor jobboldali politikai mozgalmat hoz létre. Ha politizál, akkor tipikusan jobboldali keretek között teszi ezt. Mozgalom szervezésére erősebb integratív erővel bírnak a kulturális hívószavak, mint az olyan gazdasági fogalmak, mint az újraelosztás vagy az esélyteremtés. Senki sem hisz már ugyanis abban, hogy lehetne jó iskolát, jó kórházat, jó szociálpolitikát működtetni, teremteni ebben az országban, mert a rendszerváltás óta soha nem tapasztalta meg ezt. És ez óriási bűne a szocialistáknak, hiszen amikor kormányon voltak, csak a nevükben voltak baloldaliak, valójában nem baloldaliként kormányoztak. Ráadásul még mindig nem értették meg a saját múltjukat, ami kitűnik abból, ahogyan Horn Gyulához, Bokros Lajoshoz vagy Gyurcsány Ferenchez viszonyulnak. Az emberek jó része számára ugyanis nem vállalható, amit ezek a politikusok műveltek. Amíg ezt nem képesek feldolgozni a baloldalon, addig nem szerveződik mozgalom. Helyette vegetálnak tovább a Jurassic Park őslényei, néhány fős budapesti elit társaságok, amelyek pártoknak nevezik magukat.
– A Medián kutatása szerint sokkal több baloldali érzelmű ember van, mint ahányan a DK fémjelezte szövetségre szavaztak. Létezik egy ilyen réteg, csak ezek szerint nincs megfelelő képviselete.
– Mindig a politikusokat kritizáljuk csak, a hétköznapi szavazókat senki nem vonja felelősségre. Pedig itt kezdődik a baj. Valódi baloldali mozgalmat nem felülről szoktak szervezni, hanem az a történelemben mindig alulról szerveződött. Sokkal mélyebb itt a baj. Készítettünk egy szakszervezeti kutatást arról, hogyan harcolja ki valaki például a béremelést: azzal, ha belép egy szakszervezetbe, és a többiekkel együtt érvényesíti az érdekeit, vagy, mondjuk, túlórák vállalásával, egyéni szinten éri el, amit akar. Sajnos a magyarok tömegesen választják az utóbbi utat, még ha az egészségük látja is ennek kárát. Számos szakszervezeti vezetővel beszéltünk, akik elmondták: hiába agitálnak és hirdetnének meg sztrájkokat. Rendszeresen felmérik a munkavállalók körében, mekkora támogatottsága van a munkabeszüntetésnek, és az a tapasztalat, hogy az emberek nem akarnak sztrájkolni. Nemrég Párizsban járt egy magyar szakszervezeti vezető, aki ott elpanaszolta, hogyan lehetetleníti el a munkájukat az Orbán-kabinet. Francia kollégái elmondták, ha ilyesmikkel próbálkozna a kormányuk, már másnap égne az Eiffel-torony. Az érdekképviseletek ott valóban erősek, de mit lehet tenni idehaza, ha a magyar munkás be sem lép a szakszervezetbe? Hivatalosan a magyar dolgozók 7 százaléka tagja valamely érdekvédelmi szervezetnek, miközben a nyugat-európai országokban ez az arány inkább 50 százalék, Skandináviában pedig még több. De nézzük meg a civil szervezeteket, alig van tagjuk, az egyházak elveszítették hívőik jelentős részét, a szakmai kamarák nem végeznek érdemi munkát, haszonlesők telepednek rájuk. Ez egy végletesen atomizált társadalom, ahol a kollektív cselekvésnek nincs keletje. Ezért a magyar választó úgy képzeli el a politikát, hogy vezéreket követ, legyen az Orbán Viktor, Gyurcsány Ferenc vagy Magyar Péter, akikhez egyedileg, izoláltan kapcsolódik, nem közösségeken keresztül. A legtöbb hazai pártnak szinte nincsenek tagjai, helyi szervezetei. A Tisza Pártnak sincsen még „teste”, egyelőre egyszemélyes mozgalmat látunk, ahol Nagy Ervin színész képviseli a párttagságot. Persze idejük sem volt az építkezésre, majd a jövő megmutatja, mi lesz belőlük.
– Mi a helyzet a környező, volt szocialista országokkal? Ott is izolált maradt a társadalom?
– Ha az alulról jövő kezdeményezéseket nézem, másutt sokkal többen lépnek be szakszervezetbe, civil szerveződésbe, mint nálunk. Így például a csehek harmada szakszervezeti tag. Észtországban pedig az emberek dalárdákat alakítanak, majdnem mindenki tagja valamilyen kórusnak. Lehet azt mondani, hogy ez egy gyámoltalan tevékenység, de nagyon sokat számít az, ha az emberek rendszeresen összejönnek másokkal, és együtt tevékenykednek. A közös éneklés az észtek nemzeti összetartozásának jelképe. Készült egy olyan fotó az országos kórustalálkozóról, ahol az észt nemzet egyharmada együtt énekel. Nálunk ez elképzelhetetlen.
– Mi lehet az oka a különbségnek: talán az, hogy „félázsiai származékok” vagyunk, mint Orbán Viktor állította néhány éve?
– Nem mennék vissza Ázsiáig, az okok szerintem inkább a Kádár-rendszerben gyökereznek. Az 1956-os forradalom után módszeresen letörtek minden alulról jövőkezdeményezést vagy munkahelyi érdekérvényesítést. Azt engedték meg, hogy a kommunista párt által felülről létrehozott, álcivil szerveződésekben vegyenek részt az emberek. Ehhez szoktunk hozzá. Ma is ez van, vidéken időtlen idők óta azzal magyarázzák a kezdeményezések elbukását, hogy „fönt” Budapesten nem akarják. Ez a korábbi kormányok alatt is így volt, mert ennyire hierarchikus gondolkodású a magyar társadalom. Ezért viszonyulnak sokan Magyar Péterhez is szinte „messiásként”: végre jött egy ember, akinek van karizmája, aki bátor, aki cselekszik. Megint csak egyetlen személyben gondolkodnak, aki leválthatja a „fáraót”. Egy baloldali mozgalom másképp jön létre. Először a tömegmozgalomnak kellene kialakulnia, amelynek majd valaki az élére áll.
– Megszülethet-e 2026-ig egy olyan párt, amely valóban baloldali értékeket képvisel?
– Bízom benne, hogy egyszer igen, de kis esélyt látok arra, hogy ez még a következő országgyűlési választásokig bekövetkezik. A szocialistáknak és a többi törpepártnak szerintem lényegében vége van, legfeljebb a DK marad még a porondon – ez ugye a Fidesz érdeke is –, amelynek ismerjük a korlátait. A baloldalnak új házat kellene építenie, de a telken egy romos épület áll, amit egyelőre nem bont el.
– A világon is válságban van a baloldal, és előretörőben a szélsőjobb: gondoljunk csak arra, hogy néhány hete épphogy nyerni tudott a baloldali–zöld-összefogás a francia választáson. Amerikában pedig lehet, hogy Joe Biden visszalépése sem tudja megállítani a demokraták erodálódását és Donald Trump győzelmét. Mi folyik itt?
– A baloldalt harminc éve az a dilemma feszíti szét, hogy kétfelé akarják húzni: liberális vagy szociáldemokrata irányba. Az első esetben a középosztály liberális szavazóit célozzák meg a vezetők: ezzel próbálkozik Franciaországban Emmanuel Macron vagy Nagy-Britanniában Keir Starmer. A munkásosztályra támaszkodó másik irányzatot többek között a brit Jeremy Corbyn vagy az amerikai Bernie Sanders képviseli. A választók ezt az identitásválságot – ami ráadásul általában egy párton belül testesül meg – úgy élik meg, hogy a baloldal azt sem tudja, mit akar. Ezért is tartunk ma ott, hogy novemberben Trump nyerhet az Egyesült Államokban. Ebben az esetben nagyon megerősödhet Orbán pozíciója idehaza és az unión belül is: el tudom képzelni, hogy ő lesz majd Amerika helytartója Európában.
– Tavaly európai rekorder infláció volt nálunk, és évek óta magas a költségvetés hiánya, miközben a korrupció, illetve a jogállamisági problémák miatt alig jönnek az uniós pénzek. Kierőszakolhatja-e a politikai váltást a gazdaság állapota?
– Nem állunk az összeomlás szélén, bár az kétségtelen, hogy nincs jó állapotban a gazdaság. Az igaz, hogy az unióban Magyarországon az egyik legnagyobb az államháztartási deficit – tavaly 6,7 százalék volt, idén is 5-6 százalék lehet, noha hivatalosan még mindig 4,5 százalék a cél –, ezért a kormány a választások után megszorításokat vezetett be. „Védelmi hozzájárulás” címszóval nem vezeti ki az energiacégekre vagy a kiskereskedelmi multikra kivetett ágazati különadókat, a banki különadót sem csökkenti, illetve a bankszektort érintő pluszsarcként emeli a tranzakciós illetéket, és devizaváltási illetéket vezet be. Bevételi oldalon tehát javulhat a helyzet, és szerintem a kiadási oldalon is ez várható, mivel a most jelentős kamatszolgálat, az államadósság terhei csökkenni fognak. Az utóbbi időben megjelentek olyan adatok, hogy már a bolgárok és a románok is megelőznek minket az egy főre jutó fogyasztásban, ami jelzi, hogy nincsenek már a kormánynak fényes sikerei. A kormány még ezzel a gyenge teljesítménnyel is elevickélhet 2026-ig, hacsak nem jön közbe valami váratlan. Egy kormánypárti szavazó nem azt nézi, hogy más országokban hogy élnek, hanem azt, hogy a saját életminősége javult-e. Mindegy, hogy mit gondolunk Orbánról, vagy hogy mekkora bajban van most a gazdaság: a makroszámok azt mutatják, hogy a Fidesz kormányzása alatt összességében a lakosság gazdasági helyzete – például a foglalkoztatás, a minimálbér vagy a nyugdíjak terén – többet javult, mint a szocialisták alatt valaha.
– Ezt a felállást felülírhatja a Magyar Péter-jelenség.
– Már közeledik a következő parlamenti választás, és nagy kérdőjel számomra, hogy Magyar Péter mihez kezd Gyurcsánnyal, azzal a dilemmával, amellyel már szembesült az LMP, a Momentum, a Jobbik, a Párbeszéd, az összes új pártkezdeményezés. Egyelőre úgy néz ki, hogy a Tisza Párt nem tudná egyedül legyőzni a Fideszt. Most van mintegy harminc százaléka, amihez még 10-15 százalékot kellene szereznie. Ha ez nem sikerül, akkor össze kellene fognia a Gyurcsány vezette DK-val – még ha utóbbinak csak öt százaléka lesz is. Ám a közös listával vége a mutatványnak, mert az emberek azt fogják gondolni: ez is olyan, mint a többi. A Tiszának egyetlen esélye van: ha a következő két évben olyan támogatottságot gyűjt be, hogy egyedül is képes meghaladni a Fideszt. Ha ezt meg tudja oldani Magyar Péter, akkor egy politikai zseni, mert nem szorul rá Gyurcsányra. Akkor kinyitotta az ördöglakatot, amire a többiek nem voltak képesek. Ehhez viszont főleg nem az Európai Parlamentben kellene politizálnia, mert onnan nem lehet ekkora pártot építeni.
Forrás: A Magyar Hang VII. évfolyama 32. számának (2024. augusztus 9-15.) nyomtatott változata.
