A nemzet pávája Tusványoson szállt – a nemlétező vármegyeházára. Hívei, ahogy illik megtapsolták, hívén, hogy ezzel vége a mutatványnak. Holott éppen csak kezdődött. Európában (Magyar- és Lengyelországot is beleértve) manapság nem lehet büntetlenül játszani bizonyos kifejezésekkel. A fajjal elsősorban.
Nem szándékom egy félművelt és érvrendszeréhez hetet-havat összehordó, nemlétező tényeket kreáló politikus otrombaságait kiigazítani. Megtette ezt (hivatásához illő higgadt bölcsességgel) a Magyar Tudományos Akadémia. Amik igazán fontosak, a tusványosi elszólását követő reakciók és magyarázatok: ezek világítják meg a miniszterelnök gondolkodásmódját, karakterét, viselkedését.
Tusványos után Bécs. Az osztrák miniszterelnök a nyilvánosság előtt kioktatta magyar vendégét. Közölte vele, hogy az antiszemitizmus és a rasszizmus (azaz a fajelméleten alapuló gyűlöletbeszéd) elfogadhatatlan. Ezen a ponton következett az orbáni fordulat. „Teljesen egyetértek a miniszterelnök úrral” – mondta Orbán, úgy téve, mintha a tusványosi beszédet valaki más tartotta volna, és úgy vélve, hogy ezzel pontot tehet az ügyre. De tévedett.
A világsajtó, az amerikai és nyugat-európai véleményformálók reakciói, hűséges csibe-kacsaosztójának elfordulása arra késztette, hogy tévedést tévedésre halmozzon. A faj kifejezést ő nem náci módra, biológiailag értelmezi (ugyan már: rossz az, aki rosszra gondol), hanem kulturálisan. Amíg az európai népek kulturálisan összebújnak – nincs baj. De a nem-európai kultúráknak coki! Nehogy már a kevert fajú népek ellakják (!) tőlünk Magyarországot.
A miniszterelnök valószínűleg érezte, hogy baj van, csak azt nem észlelte, hogy újabb szabadkozásaival, magyarázataival még nagyobb bajt csinálhat. A kevert fajok emlegetése, különösen egy magyar miniszterelnök szájából, minimum veszélyes. Legalábbis az lehet, ha a magafajták továbbgörgetik az érvet. Európa genetikailag valóban kevert, de nagy részben indoeurópai eredetű többségében itt-ott felbukkannak az ural-altáji származású magyarok, finnek, észtek, és az isten tudja honnan eredő baszkok. Miután felhevítette a több mint száz éve nyugvópontra jutott vitát a magyar nyelv finnugor eredetéről, a közép-ázsiai türk népekkel (pontosabban ezek diktátoraival) próbálkozott, nagyon szerény sikerrel.
„Egymással hajlandók vagyunk keveredni, de nem akarunk kevert fajúvá válni.”
Vajon kinek szól ez az üzenet? Nekünk, magyaroknak? A „faj” kifejezésnek némi értelmet adó DNS-vizsgálatok szerint a ma élő magyarok 2 (kettő) százaléka ered az ugyancsak vegyes honfoglaló törzsek valamelyikétől. Elég, ha bárki a saját környezetében megszámolja a szláv vagy német családi neveket viselőket, esetleg megkéri szlovák ismerőseit, számolják meg ők a magyar családnevű, de szlovák identitású ismerőseiket. Esetleg a kevert franciáknak, ahol az oktatási miniszter afrikai születésű, fekete bőrű breton, a művelődési miniszter libanoni? Az angoloknak, ahol a konzervatív kormány hét tagja, és London főpolgármestere pakisztáni? Csak remélni lehet, hogy ha valaha Nagy-Britanniába vagy Franciaországba vetül (hívni biztosan nem hívják), nem piszkálja a miniszterek, képviselők eredetét!
Mindezek után pávamellét veregetve elismeri, hogy ő bevándorlásellenes politikus, nem úgy mint Soros és brüsszeli „csapatai”. Ezekben a kijelentésekben legalább találunk némi koherenciát. Orbán bevándorlásellenes… De hol? Magyarországot drótkerítéssel vagy anélkül nem fenyegeti semmiféle bevándorlás. A jövendő határvadászok jó esetben nyulakra, rosszabb esetben verebekre vadászhatnak. Elég a Belügyminisztérium nyilvánosságra került statisztikáit megnézni: 2021-ben negyvenen kértek menedéket, közülük huszonegyen meg is kapták. Ennél nyilván több az engedély nélküli határátlépők száma, de nekik eszük ágában sincs Magyarországon maradni: Németország, Skandinávia az úti cél.
Orbán blöfföl. Se Európa, se Közép-Európa valóságos gondjai nem aggasztják. Annál jobban a magyar lakosság; a kevésbé képzett, nehezebb körülmények között élők szavazatai, azoké, akiknél a blöff még működik.
Ugyanilyen, más célközönségnek szánt blöffnek tartom Orbán antiszemitizmus elleni állítólagos harcát, melyben „hatalmas eredményekkel” büszkélkedik. A bevándorlással ellentétben az antiszemitizmus különböző formái valóban léteznek Magyarországon. A lakosság húsz százaléka tagadja a holokauszt tényét. Ezek ellen zsinagógák felújításával, a lassan tíz éve üresen álló Sorsok Házával harcolni céltalan, ezért reménytelen. Az Orbán-kormányok egyetlen sikere a zsidóság képviselőinek egymásnak ugratása, s néhány kétségtelenül ügyes, de lényegében önmagát képviselő rabbi helyzetbe hozása inkább csak olaj a tűzre.
Kívülről ennél többet nem mondhatok. A Budapest környéki faluban egy szomszédunk feleségemnek a következőképpen jellemzett engem: „Laci zsidó, de azért rendes ember”. A tényleges helyzetet talán ez jellemzi legjobban.
A páva egyébként kis fejű, elég ostoba, bántóan rikácsoló hangú madár. Csak a farka ékes.
Megjelent a Népszava Szép Szó rovatában 2022. szeptember 4-én.