Karikó Katalin Nobel-díjas lett. Az Orbán kormány propagandája megint nyomja a magyar zseni dumát. Közben mostanra az oktatást teljesen tönkretették.
Ne felejtsük el, hogy Karikó nem értelmiségi családból indult! Apja hentes, anyja könyvelő volt. Kisújszállás pedig nem a magyar, orvosi, élettani kultúra fellegvára. Nádfedeles házban lakott, meg a kútról vödörben hozták a vizet. És mégis.
De ő szívós volt, mint “fán a kéreg”. Behozta a helyzetéből adódó hátrányokat, jó tanuló lett, versenyt nyert, jutalomként eljutott Csillebércre, az úttörőtáborba stb. Ha kirúgták a munkahelyéről, nem esett össze. Újrakezdte máshol.
Élete utolsó három évétől eltekintve sose volt a nyertes, a főszereplő. Inkább lúzer. De most az lett, nyertes. A legmagasabb szinten. Ehhez kellett egy olyan, a hátrányos helyzetűeket is szintre hozó általános és középiskolai rendszer, amit az akkori, kádári, szocialista, Magyar Népköztársaság hozott létre és működtetett. Ez a rendszer Karikó szavai szerint nem a biztos egyetemi felvételit adta, hanem mást. A lehetőséget, hogy sok munkával, tanulással és tehetséggel bekerülhessen valaki a felsőoktatásba.
A tehetség, a zseni furcsa dolog. Czeizel Endre, a pályáról méltatlanul kinyírt orvos-genetikus sokat kutatta a zseniség eredetét. Egyszer megkérdezték tőle, hogy megtalálta-e a zseniség titkát? Mi a közös ezekben az emberekben? Ő Bachtól kezdve József Attilán át matematikusok stb. élettörténetét, felmenőinek genetikai előzményeit is vizsgálta. De arra jutott, hogy igazából csak egy közös vonást talált a személyiségünkben. A kérlelhetetlen megalkuvás képtelenséget! Ez mindenképpen fennállt a szakterületükön. De gyakran a magánéletben is, ezért ún. nehéz emberek voltak.
Az új, önálló gondolatok, eredmények létrejöttéhez olyan emberek kellenek, akik ki akarnak és ki tudnak lépni meglevő rendszerek kereteiből, gondolkodásából. Az inspiratív (ösztönző) hátrányok pszichológiai elmélete pontosan azt mondja, ahhoz, hogy igazán nagy eredmények, teljesítmények szülessenek, kellenek a személyiségfejlődés elején olyan bajok, tragédiák, nehézségek, amiket meg kell tanulni legyőzni.
Vizsgálták a Nobel-díjasokat is. Azt találták, hogy a családok legalább nyolcvan százalékánál gyermek vagy fiatal korban történt olyan esemény (családi haláleset, súlyos betegség, szegénységbe süllyedés stb.), amitől a kortársaikhoz képest hátrányos helyzetűek lettek. Ezért, ha a többiekkel egy szintre akartak kerülni az életben, a tanulásban, az eredményekben, akkor kétszeres erővel kellett megküzdeni a helyzettel. Ez viszont később a javukra vált, mert megtanultak nem feladni, a végsőkig harcolni! Így lettek ők legvégül a győztesek.
Ha nézzük Karikó indulási helyét, társadalmi pozícióját, akkor ő is végigjárta ezt az utat a nádfedeles, kisújszállási háztól, az indulási hátránytól a svéd király kézfogásáig a Nobel-díj átadásakor.
Visszatekintve, ehhez a hatalmas szubjektív teljesítményhez, amit Karikó véghez vitt, kellettek azért objektív feltételek is. Az általa is említett, a szocialista iskolarendszer, amely lehetővé tette a felemelkedést az alulról jövők számára is. Ehhez képest ma kevés kivétellel az Orbán rendszerben érvényesülők, a benyaló, pénzes senkik gyerekei jutnak be a felsőoktatásba. Az alulról jövőknek erre esélye sincs. Sőt, saját egyetemet hoztak létre a rendszer szolgáinak, a Mathias Corvinus Collegiumot. Tömik rengeteg pénzzel, de mégis kieshetett világszinten a THE egyetemi rangsorban a legjobb ezer közül.
A Fidesz maffia a saját, elkényeztetett gyerekeit tolja, de mivel ők maguk szellemileg és emberileg a nullán állnak, ez lett a mérvadó szint, ahova lerántják az értelmiséget is. Nincsenek meg tehát jelenleg az igazi tehetségek kiemelkedésének intézményi feltételei. A szegény sorból jövő József Attilát, a mosónő fiát ma nem tudná Horger Antal eltanácsolni az egyetemről, mert be se jutna! Pedig az a Horthy korszak volt!
A zseniség Czeizel által említett közös ismerve a totális megalkuvási képtelenség volt. Nem hallgatnak senkire. A saját fejük után mennek, nem hajlik a gerinc, inkább magányosak és alkoholisták lesznek, de nincs belepofázás a gondolataikba!
Magyarországon ma pontosan arról van szó, hogy aki nem simul bele a rendszerbe, az nem kap pénzt a filmjére, a könyve megírására. Nem csinálhat színházat. Nem tanulhat, oktathat szabadon az egyetemeken, inkább elmegy külföldre. Kirúgja a főnök a munkahelyéről, mert bár maga sem fideszes, de fél, hogy elterjed a híre. Nem nyer közbeszerzést, mert kell a lóvé a fideszes brancsnak stb. Mert nem a valós teljesítmény számít, hanem a takonygerincű mélyre hajlás és a Vezér végtelen imádata.
Az Unió utolsó pondrója lettünk saját hibánkból a kezdeti éltanulóság helyett. A magyar becsülete elveszett, senki sem áll már szóba velünk a NATO-ban sem, nem beszélnek előttünk a legfontosabb katonai titkokról, mert félnek, hogy Putyinhoz kerülnek!
Ez a mocskos orbáni rendszer az erkölcsi és szellemi, ebből következően a gazdasági összeomláshoz vezetett. De a takonygerincű magyar csak a Vezért élteti még akkor is, amikor maga már nyakig elsüllyedt a szarban, és alig kap levegőt! (FB)
(A szerző ügyvéd)
Forás: Újnépszabadság
