Szeptember 9-én volt negyvennyolc éve, hogy meghalt Mao Ce-tung. Élettörténetét Jung Chang, Jon Halliday Mao – Az ismeretlen történet című könyve 695 oldalon taglalja. Mao maga volt a sátán, a gonosz megtestesítője. Saját hatalma érdekében fittyet hányt a nemzeti érzésekre, sugallatára provokálták a japánokat, hogy gyengítse a Kuomintangot, a hazafias nemzeti erőket, képes volt saját vörös hadseregének erőit is kelepcébe csalni, és hagyni ezreket meghalni, ha azok a hatalmára veszélyes népszerű tábornokok vezetése alatt harcoltak.
Könyörtelen volt vélt vagy tényleges ellenfeleivel szemben. Kína fejlődését egy fél évszázaddal biztos visszavette azzal, hogy világuralmi terveket szövögetett. Ehhez csúcstechnológiát és az atom megszerzését is akarta. A szovjetekkel kötött megállapodása folyományaként a „Mezőgazdasági termékekért ipari termékeket” fantazmagória a parasztság teljes kiszipolyozásához vezetett, a kegyetlen tömegéheztetés több mint 40 millió halottat követelt. Mindenkivel leszámolt, aki ellentmondott neki. Hibáiért mindig másokra hárította a felelősséget. Míg nyomorban tartotta népét, és mindent elvett tőlük, addig két marokkal szórta a pénzt kommunista és nem kommunista csatlósainak. Például neki köszönhetően szűnt meg az NDK-ban a jegyrendszer. A szovjetekkel való szakítás után Albánia akkori vezére, Enver Hodzsa mint egyedüli európai csatlós bőségesen vette ki a pénzt Mao zsebéből.
Az Amerikával történt kapcsolatfelvételről (pingpong-diplomácia) is a high-tech megszerzésének reményében döntött. De Kissinger beültette a hintába, és nem juthatott hozzá a csúcs haditechnikához. Világuralmi illúziói sorra megdőltek, élete végén bevallotta, hogy a Nyugatot nem lehet utolérni, megelőzni. A földkerekség legkegyetlenebb diktátora volt, paranoiás, aki Kína-szerte betonházakat építtetett magának biztonsági bunkerekkel, annyira félt a merénylőktől. Dölyfösen és gátlástalanul élt, sem ételben, sem szexuálisan nem tagadott meg magától semmit. Feleségeit elhagyta. Két évvel a halála előtt megvakult, ráadásul egy ritka betegség lett rajta úrrá, ami amiotrófiás laterálszklerózis vagy Lou Gehrig-kór néven ismert.
A szuperhatalom felemelkedésének történetéből kiderül, hogyan (nem) működik Kína – Kína nem érthető meg Mao nélkül, és ebben semmi sem segít jobban, mint Frank Dikötter könyve.
Kína szemszögéből is igen sok idő, amit az uralma alatt elfecséreltek. Kína gyors fejlődése ellenére még ma is szegény ország az egy főre jutó GDP-t tekintve. Mao hatása ma is él, bár Kínában szörnyű tetteiről az emberek vajmi keveset tudnak. Nagyjából 70 millió ember halála szárad a lelkén. Hamis kultuszát a világon sok helyen bevették. Erre jellemző eset saját élményem, amikor 1969-ben Párizsban jártam, az ottani barátom lánya khaki színű, magasan gombolós vastag szíjjal átkötött Mao ruhában jelent meg fején jellegzetes Mao sapkával, istenítve a kínai elnököt.
Isten mentsen a diktátoroktól, de akár a féldiktátoroktól is! Garantáltan a visszamaradottságot konzerválják. Mao perverz diktátori uralma soha nem jelentett veszélyt a fejlett világnak, mert amíg Mao a saját uralmának megőrzésének munkálkodott a fenti szörnyűségek közepette, országa az elmaradottság posványában maradt, a Nyugat pedig töretlenül fejlődött.
