A szolgalelkű Semjén Zsolt igazán nagyot alkothatott volna a lombikbébi-szabályozás területén. De a miniszterelnök helyettes önálló keresztényi gondolkodással felvértezve nem ismerte fel, micsoda nagyszerű érzés, ha idegen petesejt beültetésével akár csak egy gyerekkel több jön a világra a szörnyű magyar demográfiai helyzetben!
Tudvalevő, hogy az egyház a Bibliára hivatkozva nem támogatja a lombikbébi-programot, az idegen petesejt beültetését pedig végképp elutasítja. Itt lett volna Semjének áthidaló, problémamegoldó szerepe, ha a kormány konzultál az egyházzal, és jobb belátásra bírja, hogy engedjen a konzervativizmusából.
Ellenkezőleg: Semjén Zsolt asszisztált a rendszer szétveréséhez. A magán orvoslásban folyó lombikbébi-programot az Orbán-érában államosították. A politikai vezetés azzal indokolta a lépést, hogy a magán intézetekben sok a szabálytalanság, s nem lehet tudni, mi lesz a be nem ültetett embriókkal. A miniszterelnök-helyettes egy 2017-es nyilatkozatában tulajdonképpen legyilkosozta a meddőségi intézetek dolgozóit és az ott kezelt anyákat, amikor azt mondta: az államosítással meg akarják gátolni, hogy „a magzati korukat élő magyar emberekkel kísérletezzenek, legyilkolják őket, lefagyasszák, kidobják őket, és a szöveteiket felhasználják ipari célra (…) A magán biznisz helyett az állami kontroll világába kell áthelyezni ezeket az eljárásokat”.
Pedig keresztényi mivoltával és hátterével katalizátora lehetett volna ezen felemelő tevékenység hatékony megszervezésének. Annak, hogy minél több gyermeknek adjanak életet magyar anyák, akiknek az életük kiteljesedését, hivatását, boldogságát segíthette volna elő!
A lombikbébi-program átalakítása, pontosabban szólva államosítása nem sikerült. Ennek nyílt beismerése a mostani parlamenti előterjesztés, miszerint a petesejt donorok pénzt kaphatnak adományozásukért. Eddig ez itthon tiltott volt, és a magyar anyák külföldre kényszerültek menni céljuk elérése érdekében. A másik bűne az államosításának, hogy az állam által átvállalt egészségbiztosítási finanszírozás ellenére az eredményességi mutató a korábbi 30-ról 15 százalékra esett.
A rendszer jelenleg feleannyi humán erőforrással és infrastruktúrával rendelkezik, mint amennyi a termékenységi zavarral küzdő párok ellátásához szükséges lenne! Tehát az ellátókapacitást kell bővíteni, beleértve a szakápolók és asszisztensek képzését is.
Semjén Zsolt a vadászatokon kívül eddig nem alkotott maradandót. Könnyen lehet, hogy erre már nem is lesz több alkalma.
