Az olaj- és gázvitában a világ megannyi hitványsága sűrűsödik össze. Az, hogy ne Putyinnak fizessünk már az otthonunk melegéért, sokáig csak valamiféle nyugatos nyafogásként hatott. Mert hát miért ne, ha ő adja a legolcsóbban a gázt. Az oroszok így az elmúlt évtizedek során egész Kelet- és Közép-Európát behálózták olcsó olajat és gázt biztosító érrendszerükkel, fenntartva a vevőállamok alapvető életfunkcióit. Az Orbán-kormány, kétségkívül mesteri előrelátással, erre még rá is játszott, azt lódítva, hogy a „rezsicsökkentés” alapja az olcsó orosz gáz. Pedig valójában Putyin tőlünk is a világpiaci árat vasalja be. A KSH mellett ezt bizonyítja a rezsicsökkentés csak idén több mint ezermilliárdos költségvetési „ára” is.
Az orosz olaj tényleg olcsó, de csak azért, mert Ukrajna lerohanása óta több energiamulti és szállító ellenáll a véres nafta csábításának. Persze azok a társaságok, amelyek átsiklanak az ukrán tömegsírok látványa felett, most sokat kaszálnak az így olcsóvá vált orosz olajon. A késztermékek árai ugyanis az egekben.
Kivéve persze a hazai kutakon, ahol Orbán az üzemanyagokat is jóárasította. Teheti: bár a finomítójából a hazai piac immár 90 százalékát ellátó Mol a 480 forintos nagy- és kiskereskedelmi ársapkán tetemes veszteséget szenved el – a piaci ár 600-700 forint -, ezt legalábbis ellensúlyozza az „olcsó” orosz olajbeszerzés nyeresége. Tehát a 480-as üzemanyagár tényleg oroszbarátságunk miatt „tartható fenn”.
Most, hogy Putyin páncélosai megindultak, már többeknek leesett az „olcsó” orosz nyersanyag valós ára. Akinek nem tetszik a „nácimentesítés”, mostantól nem kap gázt. Persze az orosz olaj- és gázmegrendelések a vevők oldaláról is lemondhatók. De mindenki pontosan látja, most milyen iszonyatosan nehéz és drága – ha nem lehetetlen – az orosz nyersanyagok kiváltása.
Orbánék azzal az érvvel gáncsolják az orosz olaj- és gázvásárlásokra fontolgatott uniós embargó tervét, hogy Magyarország nem képes egyik napról a másikra leválni. Ez – talán – igaz. De ki tehet róla? Ki hanyagolta el az elmúlt évtizedek során az átállást lehetővé tévő beruházásokat? Bár a szakemberek mindvégig verték az asztalt, és pontosan tudják, hol, mikor, ki hozott cinikus döntéseket – vagy épp tétlenkedett –, a felelősség mégis nehezen állapítható meg. De még itt sem tartunk. Sem a kormány, sem – olajfronton – a Mol nem rukkolt elő világos átállási tervvel. Csak azt ismételgetik, hogy a leválás most lehetetlen.
Azért az ügyben Brüsszel és Washington is ludas. Ama követelésen kívül, hogy mostantól Magyarország szíveskedjen lemondani orosz olaj- és gázmegrendeléseit, nem mutatnak világos és értelmezhető kiutat, mondjuk olcsóbb olaj- és gázforrások biztosításával, megszervezésével. Persze a csak és kizárólag az orosz nyersanyagok melletti érveket meghalló Orbán-rezsimmel kétségkívül nehéz – ha nem lehetetlen – szót érteni.
Az, hogy előbb-utóbb Rezsisztánként csatlakozunk majd a nagy orosz birodalomhoz, mindennek már egyenes és visszafordíthatatlan következménye lesz.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2022. május 4-én.
