Hatalmas szív
Marc Chagall: Az ember teremtése, 1956–1958,
olaj, vászon, 299×200,5 cm,
Musée national Marc Chagall, Nizza
A földön nincsen távol és közel,
sem víz, sem szikla nem állhat utadba,
mert mindig éber angyalod mutatja,
merre kell menned. Magához ölel,
amikor fáradsz, és ő visz tovább,
bejárhatod majd az egész világot,
segít neked, ha Istened imádod.
Csak felfelé ne! Teremtőd nyomát
elrejti tőled. Emlékeidet,
ahogy fogantál, úgysem érti meg
már senki. Te sem. Hát mind-mind kitörli.
De mint hatalmas szívet, láthatod
fejed fölött az éltető napot.
Nem lenne dolgod sem szülni, sem ölni.
Édenkerti grammatika
Marc Chagall: Az Édenkert, 1961,
olaj, vászon, 198×288 cm,
Musée national Marc Chagall, Nizza
Az Édenkertben nem vagy egyedül,
mert ott nyüzsög még százféle jövendő
körös-körül, s ha ebből egy is eljő,
a többi megszűnik, csak legbelül
bújtatja a homályos képzelet
vagy egy-egy álom olykor. De a minden
éppen olyan most, mint amikor nincsen
még életed, hát nem kell féltened.
Az angyal is te vagy. A szörnyek is.
Vigyáznak rád. Táplálnak s ölnek is.
Ez az öröklét. Hogy első személyben
fúj még a szél, és rezzen a levél.
Aki nem halhat meg, az nem is él,
s ha nem álmodik, nem is lehet ébren.
Nincs visszaút
Marc Chagall: Izsák feláldozása, 1960–1966,
olaj, vászon, 230×235 cm,
Musée national Marc Chagall, Nizza
Ezt többé nem lehet ártatlanul
elölről kezdeni. Te is akartad.
Vagy legalábbis elfogadtad. Hagytad,
hogy kipróbálja hűséged az Úr,
s talán nem is a hit vagy szeretet
próbája volt ez, nem is záróvizsga,
mi alkalmasságodat bizonyítja.
Míg nem te döntesz, nincsen képzelet,
sem jövendő, sem múlt, sem félelem.
Mostantól fogva örökké jelen
időben élsz, s a bűnt is elkövetted,
ha vállaltad. Csak szolgaságra jut,
ki mennybe jut. Innen nincs visszaút,
hiszen a kést már úgyis kézbe vetted.
Egyetlen test
Marc Chagall: Énekek éneke III, 1960,
kasírozott vászon, 149×210 cm,
Musée national Marc Chagall, Nizza
Szárny kellene. Vagy hegedű. Esetleg
kötéltánc fent a rőt felhők között.
Éhkoppon hagyni lent az ördögöt.
De nem lehet. Csak a szerelmeseknek
van módjuk ismételni a csodát
és összekötni a fenti világot
a lentivel. Előbb csupán szivárog,
majd egybeömlik már az odaát
s az ideát. Egyetlen test leszünk
alul-felül. Éppen ilyen örökké,
aki teremtett. Ám ő soha többé
nem válhat szét. Talán a lényegünk,
talán nincs is sehol. Megfoghatatlan.
Egymásban szólítjuk meg szakadatlan.
A négy szonett az Élet és Irodalom LXIX. évfolyamának 40. számában jelent meg, 2025. október 3-án.