Markó Béla: Kufárok a templomban Szonettek 2019–2024
Bookart, 2024 Készült a csíkszeredai Alutus Rt. nyomdájában
HASZNÁLATI UTASÍTÁS
Nem változik, és mégis mást jelent
minden mondat egy kiolvasott könyvben,
ha újraolvasod, hogy hátha könnyen
tiéd lesz most, s nem lesz se kint, se bent
már semmi meglepő, csak egy-egy boldog
vagy éppen elrettentő pillanat,
mit ismersz úgyis, mert veled maradt
azóta is, csakhogy magadban hordod
a változást, járkálhatsz könyvről könyvre
vagy házról házra, felajzva s letörve
mindig, hiszen élettelen a szó,
mint egy tükör, s amikor belenézel,
mást nem mutathat, csak amit te érzel
és gondolsz éppen, kedves olvasó!
–
A KÖLTÉSZET ÉRTELME
Mint Jézus-szobrok nyers erotikája,
ha a falusi templomablakon
besüt a nap a néma orgiára,
s fehér vetítővászon-falakon
vibrál a kép, ahogy elképzelik
újra meg újra a hibátlan testet,
míg köztük jár-kel, s bár emlékeik
homályosak, úgy nézik a keresztet,
hogy együtt van most rajta a gyönyör
és szenvedés, egyetlen pillanatban,
de formás izmairól visszapattan
a bűnös látás, s mindent összetör
a bűntudat, mert ami van, csak az van,
pucér betűk a megszentelt szavakban.
2019. március 16.
ELMOSÓDOTT ÍRÁS
A délelőtti fény az árnyakat
még felitatja a vetetlen ágyon,
s már mind kevesebb változásra vágyom,
akár a túl sokszor használt szavak
új s újabb mondatokban, elmosódott
az írás, mintha fújná kint a szél
a kertet, mert elmúlik s visszatér
a történet, míg egy helyben toporgok,
hogy ne érezzem, miképpen halad
most feljebb, vagyis majd lejjebb a nap,
ha kicserélek a falon egy képet
vagy a meggyfán egyetlen verebet,
hisz ettől még ugyanaz lehetek,
s más értelme lesz mégis az egésznek.
2019. július 30.
KUFÁROK A TEMPLOMBAN
Nem volt elég a meggyőző erő?
A párbeszéd? A tárgyalás? A béke?
Mindez csupán a gyávák menedéke?
Vagy belőled is csak az jött elő
egy pillanatra, mint akárki másból,
ha kiderül, hogy nem mindig lehet
feltétel nélküli a szeretet,
amit hirdetsz? S amit most meg is cáfol
saját példád? Az eredmény a fontos?
Mert nem megy másként? Igen, ez a pontos,
bár nyers fogalmazás, a rímeket
ostorral igazítva, hogy kikergesd
őket. De ára is van a sikernek.
Megtagadtad, míg védted Istened.
2023. december 2.
VÉLETLEN HALÁL
Ezek szerint van véletlen halál,
vagyis megváltoztatható a végzet,
és nem tudhatjuk, lesz-e végítélet,
de rajtunk múlik, hogy ki hova áll,
ha választani kell, s testünkbe zártan
csak tőlünk függ, mi történik velünk,
leszünk-e még, s amikor nem leszünk,
nem bízhatunk akkor sem a halálban,
vagy meglehet, ez volt a sorsod, Lázár,
hogy majd egy nyilvános feltámadásnál
te légy a mindenható eszköze,
példázva azt, ami felfoghatatlan,
hogy csak a hozzánk intézett szavakban
élünk, s ehhez a testnek nincs köze.
2023. december 10.
BELÜL VAN MINDEN
Kéknek látszik lentről az ég. Vagy kék is?
Nem tudhatom meg sohasem. Hiszen
nem lehet egy időben senki sem
itt is, ott is. De megkísértem mégis
a lehetetlent. Átvitt értelemben.
Nem kétséges, hogy valahol belül
van minden, vagy ott sem, csak felderül,
majd elborul a táj, de képzeletben
csupán, és nem rajtunk kívül történik,
ha történik akármi. Mintha végig
csak tőlünk függött volna, hogy fehér
a hó, mi hull reánk, holott a víznek
nincs színe. Kezdem hinni, hogy a színek
bennünk vannak. Akár a nyár s a tél.
2024. január 24.
VERSTAN
Akik a kötött formát megtagadják,
azt remélik, hogy hátha nem talál
szabott keretben rájuk a halál,
mintha a romló testet odahagynák,
ahogy egy pillanatra legalább
a rigót is a fütty, hiszen lehullhat
az ágról a madár, már csak a múltat
idézi lent, s emlékét fent a fák
rögtön felejtik, míg egy másodperccel
tovább marad velünk az éneke,
mert nincs a hangszer, de még zeng a reggel,
és én is együtt mozdulok vele,
ha rendelt időmből mégis kilépek,
és néhány szóval később érek véget.
2024. február 9.
KÖLTŐHALÁL
Hommage à Kovács András Ferenc
Már nélküled csak Petrarcáig látok,
messzibbre nézni nem is akarok,
te sem hihetted, hogy reánk hagyod,
kit Berzsenyi hagyott reád, Horácot,
Szapphót, Catullust és mind-mind a többit,
mert itt éltél, s meghaltál odaát,
hol párkák fonták sorsod fonalát,
s hol nem írják a verset, inkább költik,
és nem is vers lesz, hanem költemény,
hajlékony mindig, mégis kőkemény,
mi ellustult tükrünket összezúzza,
hozz majd magaddal egy-egy kitalált
poétát, s cáfold a költőhalált,
ha valaha itt jársz közöttünk újra.
2024. március 4.
A TEREMTÉS ÉJSZAKÁJA
A vers elválaszt, és magunkba zár,
kettéoszt költőre meg olvasóra,
mert csak annak van szüksége a szóra,
aki más rímre, más ritmusra vár,
s már soha többé nem tud a tükörtől
megválni, hátha láthatja magát,
akár az éji folyó csillagát
egy másik költő hajdan, este jön föl
a nap a versben, hogy nyugodjék reggel,
minden fordítva van, utánanyúlsz,
de ami felemelt, most visszahúz,
és hogyha árkot karcolsz acélszeggel,
a kész művön majd kiemelkedik,
s ami gyötör ma, holnap megsegít.
2024. május 22.
A MŰVÉSZET HASZNÁRÓL
Olyan ez, mint amikor nem akadt
a tánchoz partner valamelyik lánynak,
de aki éppen társ nélkül maradt,
beáll középre, elképzel magának
valakit, majd karját előrenyújtva
komédiázik, hangtalan repül,
ide-oda pörög, szemét behunyja,
és mintha már nem lenne egyedül,
vagy talán nincs is, hiszen a zene
nem hagyja el, végig ott van vele,
s nem csak erről van szó, hiába nézed,
hogy kivel táncol, persze, de csupa
jelenlét mégis, ha van ritmusa
meg dallama a képzelt együttlétnek.
2024. június 2.
