Mi a túlerővel szemben sem veszíthettünk,
és nem is veszítettünk volna,
de Szapolyai János elárult minket,
az is lehet, hogy lepaktált a törökkel,
mondta az életben maradottak színe-java
Mohácsnál, miközben a megáradt
Csele-patak vörös habjai átcsaptak
az alig húszéves Lajos király feje fölött.
Később aztán megalapították a mohácsi
Színe-Java Dekorstúdiót. Ez valami
reklámügynökség. Nem én találtam ki,
van ilyen, láttam az okostelefonomon.
Mi a túlerővel szemben sem veszíthettünk,
mondta a menekülő Rákóczi Ferenc,
miközben véresre sarkantyúzta lovát.
A nagymajtényi síkon letörött a zászló,
mert elárult engem, akit hátrahagytam.
Még jó, hogy a török befogad minket.
Mi a túlerővel szemben sem veszíthettünk,
Görgei Artúrt kinevezem árulónak,
mondta Kossuth Lajos Orsovánál,
miközben bő rokolyájának szegélyét
fölemelte, megtörülte vele izzadt homlokát,
aztán gondosan megigazította parókáját,
és szólt a kocsisnak, hogy indulhatnak.
A határőrök zavartan néztek utána.
Mi a túlerővel szemben sem veszíthettünk,
mondta hagyományőrző rockénekesnek öltözve
Apponyi Albert, és a hamarosan bekövetkező
Trianonra gondolt. Csakis árulás által volt
lehetséges mindez. Igen, nem kétséges,
Károlyi Mihály árult el minket.
Így igaz, felség! Így igaz, nagyságos
fejedelem! Így igaz, Kossuth apánk! Így
igaz, kegyelmes uram! Mi a túlerővel
szemben sem veszíthettünk soha. Akkor sem,
amikor veszítettünk. Ha kellett, árulókat
neveztünk ki magunk helyett egy sok vereséget
túlélt reklámügynökség segítségével.
Megjelent a Helikon 37. évfolyama 16. – „Mohács 500” – számában 2026. augusztus 25-én.
