Tán nem látható a pokol,
de mégis itt van valahol.
Ahol a láng belénk harap,
arcunk helyén kék égdarab.
Az is lehet, hogy fekete,
mint az ördög lehelete.
Tintába mártott papiros
a gyehenna, nem tűzpiros,
hiszen így sokkal egyszerűbb
átugorni minden betűt,
míg szó a szóval összeér,
s az is sötét, mi hófehér,
mert eltakar a lázadás,
folyómedret az áradás.
Testem-lelkem már lobogó,
rajta a címer csak logó.
Kivágom díszes címerem,
égszínkék maszk vagy, Istenem!
Rejtőzködöm, tehát vagyok,
s amikor látszom, meghalok.
2021. május
A Markó Béla Csak a járvány örök című versére írt dal a szerző, Csutak István előadásában itt hallgatható meg.
