A Népszava főszerkesztőjének van egy szombati rovata. Pillantás a kilencedikről fejléc alatt fejti ki álláspontját, Németh Péter tegnap is ezt tette. Megakadtam egy félmondatánál, „a kormány tenyeréből fogyasztó orgánumoknál”. Vajon a sajátját hová sorolja? A hirdetési bevételek több mint a felét az Orbán-kormány utalja át a kiadóhivatal számlájára.
Ez az éhenhaláshoz sok, a jóllakáshoz pedig kevés. Ráadásul mostanában nem láttam benne kormányzati reklámot. Ez vagy „fojtónyakörvet” jelent, amit a bejegyzésem utáni összeállításban Hargitai Miklós állít. Vagy azt jelenti, hogy a nemrégiben kinevezett főszerkesztő nem tart igényt a kormányzati hirdetésekre, máskülönben nem szerezhetné vissza a Népszava függetlenségét. Erre utal, hogy egy héttel korábban figyelemre méltó interjú jelent meg a patinás újságban.
Haraszti Miklós liberális médiapolitikus járta körül a független sajtó ismérveit. Szerinte nem szerencsés „a legfontosabb tartalmakat” „fizetőfal mögé” rejteni az online felületeken, más támogatási lehetőségeket kéne keresni. Az egyiket részletezi is: „Esetleg közös finanszírozási és elosztási projektekkel is kísérletezhetnének a függetlenek, ami nem könnyű feladvány, mert most az egymás közti verseny is ez ellen hat.” E gondolatmenetben felismerni vélem a szemléletet, amely a nálunk szerencsésebb országokban sajtóalap létrehozásához vezetett.
A parlament pártokhoz nem köthető közéleti személyiségekből választ kuratóriumot, amelynek tagjai figyelik a nyilvánosságot, és a minőségi újságírással kecsegtető orgánumok veszteséges működését szolidan nyereségesre egészítik ki. Feltéve, hogy bizonyos bevételt a kiadóhivatalok is előteremtenek az előfizetésekből és a nem politikai, hanem kereskedelmi hirdetésekből. A szisztéma működik német nyelvterületen és Skandináviában, sőt nálunk is bekerült az MSZP 2002-es választási programjába. A koalíciós tárgyalásokon vérzett el, egy résztvevő szerint az SZDSZ „jóvoltából”. Ennek okát most nem firtatom.
De vajon a választási szövetségbe tömörült ellenzéki pártoknál miért nincs nyoma a független orgánumok iránti érdeklődésnek? Azt értem, hogy a DK fontosabbnak tartja a Nyugati Fény támogatását, az MSZP a HírKlikkét, a Jobbik az Alfahírét, az LMP pedig az Azonnaliét. Azt nem értem, hogy miközben az immár közös miniszterelnök-jelölt, Márki-Zay Péter bevitte a civilséget az ellenzéki pártok koalíciójába, a Nemzeti Sajtóalap civil logikáját miért nem próbálja érvényesíteni.
Tíz mondat a független sajtóról
Most üt vissza, hogy nem épültek ki a magyar sajtó független fórumai. (Mészáros Tamás újságíró, ATV, 2013. március 25.)
Mutatóba maradhat-e néhány független újság, televízió és rádió, amely elláthatja házőrző feladatát, ha a tűzhöz közel állók kilopják a szemünket? (Hollósi Zsolt szegedi újságíró, Délmagyarország, 2017. augusztus 7.)
Minden független nyilvánossággóc veszélyben van. (Bíró Marianna újságíró, 168 Óra, 2018. augusztus 9.)
A független sajtó az államhatalmon kívüli médiát jelenti. (chrisred kommentelő, Blog.hu, 2019. június 12.)
Vidéken szinte már elérhetetlen a független sajtó. (György Zsombor újságíró, Magyar Hang, 2019. július 5.)
Olyan nincs, hogy egy médium független. Eleve a tulajdonos is pontosan tudja, mit akar elérni. (Bencsik András újságíró, Azonnali.hu, 2020. január 28.)
Vannak még független szerkesztőségek, de döntő többségükre a kormány bármikor rá tudja rakni a fojtónyakörvet, ha sokat ugrálnak. (Hargitai Miklós újságíró, Index.hu, 2020. december 8.)
A rendszer szinte teljesen lemosta a független médiumokat. (Sükösd Miklós médiaszociológus, Klubrádió, 2021. május 10.)
2010-ben azért is veszített az akkori koalíció, mert magára hagyta a független sajtót. (Dési János újságíró, Klubrádió, 2021. szeptember 13.)
Esetleg közös finanszírozási és elosztási projektekkel is kísérletezhetnének a független médiumok. (Haraszti Miklós volt SZDSZ-politikus, Népszava, 2021. október 30.)
A szerző Médianapló-bejegyzése 2021. november 7-én.
