Elkeseredett harcok Ukrajnában. Egyre mélyülő globális adósságválság a világ legszegényebb országaiban. Az árak mindenütt emelkednek, amit Oroszország Ukrajna elleni agressziója, valamint a Covid-19 világjárvány okozta leállások és fennakadások tovább tüzelnek. Egyre súlyosbodó éghajlati vészhelyzet.
A jelek szerint az elmúlt évtizedben a nemzetközi közösség „eltűnt az ütközetben”. A növekvő egyenlőtlenségek és az új technológiákat kihasználó félretájékoztatás a populizmus megerősödéséhez vezetett, és ez sokakat kétségbe ejtett a kollektív cselekvés lehetőségének tekintetében. Esetenként a tönkrement információs ökoszisztéma miatt az embereket már nem lehetett meggyőzni arról, hogy támogassák azokat a politikákat, amelyek jobbá tehetik a világot.
A katasztrófa fenyegető örvénye közepette azonban észrevehető egy kis fénysugár is. A héten közzétett, 22 különböző ország polgárait kérdező egyik legnagyobb globális közvélemény-kutatás szerint az emberek előrébb járnak, mint vezetőik – és sokkal nyitottabbak az ambiciózus globális megoldásokra, mint azt a kormányaik hiszik. Egyértelmű azonban, hogy elégedetlenek a nemzetközi közösség teljesítményével. Árulkodó, hogy a válaszadóknak csupán 36 százaléka értékelte „elegendőnek” vagy „nagyon jónak” az ENSZ Ukrajna megszállására adott válaszát.
A felmérés során 22 országban több mint 21 ezer embert kérdeztek saját életükről, a globális veszélyekről alkotott véleményükről és azok kezeléséről. A felmérés átfogó képet adott a világ közvéleményéről, mivel a válaszadók több mint kétharmada Afrikában, Latin-Amerikában, a Közel-Keleten és Ázsiában él, és a G20-tagállamok többségét is lefedte.
A megosztott világról szóló hírekkel ellentétben az emberek világszerte egyetértenek az emberiség előtt álló legnagyobb kihívásokban. Leginkább az éghajlatváltozás miatt aggódnak, ezt követi Ukrajna Oroszország általi megtámadása. A megkérdezettek közel háromnegyede úgy véli, hogy globális élelmiszerhiány áll fenn. Az emberek meglepően optimisták saját személyes életükkel kapcsolatban: a többség (55 százalék) úgy véli, hogy jó irányba halad. Ezzel szöges ellentétben kevesebb mint egyötödük gondolta úgy, hogy a világ is jó irányba halad. Mindenütt mélységes pesszimizmus uralkodott a nemzetközi közösség azon képességét illetően, hogy kezelni tudja a mai megtöbbszörözött, egymásra épülő válságokat.
A legmeglepőbbek azokra a internacionalista politikai elképzelésre adott reakciók voltak, amelyek közül sok még nem számít a nemzetközi vita részének, mivel a politikusok kerülik a radikálisnak tekinthető javaslatokat, annak ellenére, hogy radikális cselekvésre van szükség. Az a sztereotípia, mely szerint a lakosság mindenhol a nacionalizmus és a szűklátókörűség felé mozdult el, megkérdőjeleződik, amikor az embereket merész megoldásokkal szembesítik.
Amikor felvetették a legszegényebb országok adósságának elengedését és a többi ország adósságterheinek enyhítését, a válaszadók több mint kétharmada (72 százalék) támogatta ezt. A felmérés előre megjósolható módon nagyobb lelkesedést mutatott az adósságelengedés iránt az alacsonyabb és közepes jövedelmű országokban, amelyek a fő kedvezményezettek lennének. Az amerikai MAGA-politika („Tedd újra naggyá Amerikát”) évei és a nyugat-európai populista pártok erős szereplése után azonban még mindig többségben vannak az adósságelengedést támogatók (56 százalék, illetve 57 százalék), 27, illetve 29 százalékponttal meghaladva az ellenzők arányát.
Három nyugat-európai országban a megkérdezettek 58 százaléka támogatta azt a javaslatot, hogy a gazdagabb országok jövőre költségvetésük 2 százalékát globális szolidaritási támogatásként ajánlják fel a legkiszolgáltatottabbak védelmére világszerte. Franciaországban, a „globalizmus” ellen demonstráló „gilet jaunes” (sárga mellényes) tüntetők hazájában ez az arány 65 százalék volt. Még az Egyesült Államokban is, ahol ez politikailag öngyilkosságnak tűnhet, 53 százalék támogatta az elképzelést.
A progresszív politikai javaslatok támogatására való hajlandóság az éghajlati válsággal kapcsolatos kérdésekben is megmutatkozott. A megkérdezettek 75 százaléka egyetértett azzal, hogy a gazdag országok „vegyék át a vezetést egy globális biztosítási alap létrehozása kapcsán, amely védelmet nyújt az éghajlatváltozás világméretű hatásaival szemben.” 77 százalék pedig támogatta azt a nézetet, hogy a gazdag országoknak „sokkal több finanszírozást kellene biztosítaniuk az éghajlatváltozás világméretű hatásai által okozott veszteségek és károk fedezésére.” A nyugat-európai válaszadók kétharmada, az Egyesült Államokban pedig 50 százalék és 49 százalék támogatta mindkét javaslatot.
Érdekes módon a legnépszerűbb politikai javaslat az volt, hogy „egy gyors reagálású csoportot kellene létrehozni az egész világ számára, hogy válság esetén a kormányok, az üzleti világ, a jótékonysági szervezetek, a tudomány és a társadalom más részei gyorsan össze tudjanak fogni, hogy megállapodjanak egy cselekvési tervben.” A válaszadók mindössze 10 százaléka ellenezte ezt a javaslatot, 80 százalékuk pedig támogatását fejezte ki – ez egyértelműen kifejezi, hogy a globalista idealizmus az uralkodó borúlátás közepette számos különböző nemzet körében továbbra is létezik.
Természetesen ez csak egyetlen felmérés – bár a megkérdezetteket országosan reprezentatív módon választották ki. Az elképzeléseket, a költségeket és a kompromisszumokat nem magyarázták el teljes mértékben, inkább csak lehetőségként prezentálták. A megemlített javaslatok nem voltak kitéve évekig tartó démonizálásnak drága negatív kampányokon keresztül. De az eredmény azt mutatja: ha a vezetők megtalálják a módját, hogy keretbe foglalják ezeket a politikákat, akkor a lakosságot mindenhol meg lehet győzni arról, hogy támogassák a bátor és előrelátó intézkedéseket.
A második világháború végén George Marshall, az Egyesült Államok külügyminisztere tervet készített a harcok által tönkretett európai nemzetek gazdaságának újjáépítésére – ez az erőfeszítés az Egyesült Államok akkori költségvetésének két százalékát igényelte. Marshall felismerte a kihívás sürgős mivoltát és beutazta az országot, hogy politikai támogatást szerezzen elképzelésének.
Ma a nemzetközi válaszlépések továbbra is hiányosak. Miközben a világ vezetői az ENSZ Közgyűlés megnyitójára készülnek New Yorkban, számos ilyen lehetőség egyáltalán nem szerepel a globális napirenden. A felmérés eredményei felvetnek egy újabb kérdést: miért nem?
Mark Malloch-Brown, a Nyílt Társadalom Alapítványok elnöke
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2022. szeptember 7-én.
