Az MTI szemleanyaga alapján a 24.hu ismerteti az Európai Parlament néppárti frakciója vezetőjének, Manfred Webernek a Welt am Sonntagban Orbán Viktor politikája téves út címmel közölt véleménycikkét. Az írás egy héttel azután jelent meg, hogy a magyar miniszterelnök a német konzervatív lapnak adott interjújában párhuzamot vont az Európai Unió és a Szovjetunió között.
Weber szerint „egyes kormányfők” a gyors siker érdekében hiteltelennek állítanak be uniós döntéseket, noha gyakran hozzájárultak azokhoz. Aki egyenlőségjelet tesz az EU és „a szovjet kommunisták autoriter rezsimje” közé, az „szét akarja rombolni a Helmut Kohl politikusnemzedéke által felépített Európát”. Kiemelte, az erős nemzetállamok és az erős Európa nem ellentmondás, hanem a békés Európa elengedhetetlen feltétele. Abszurdnak nevezte a vádat, hogy az EP túlértékeli szerepét. Szerinte a jövőt nem az egyhangúlag hozott, így a „blokád” lehetőségét is hordozó tanácsi döntéshozatal jelenti, hanem a többségi döntések, például a szabadon választott EP-ben.
Aki a konzervatív értékek elárulásának állítja be a szociáldemokratákkal és a liberálisokkal kidolgozott „szükséges kompromisszumokat”, valójában a „radikálisokkal akar koalíciót”, amire a CDU/CSU nem hajlandó.
Az Európai Néppárt (EPP) német frakcióvezetője előrevetíti, hogy 2021 a nagy változások kezdete lesz pártjának, a bajor Keresztényszociális Uniónak (CSU), a testvérpárt Kereszténydemokrata Uniónak (CDU) és az EPP többi pártjának. Weber szerint ki kell tölteni a német kancellár és korábbi CDU-elnök Angela Merkel távozásával keletkező űrt, meg kell birkózni a politikai programot, irányvonalat illető kihívással, miután tizenkét hónapja nem lehetett sejteni, hogy megkérdőjeleződik az államháztartási egyensúly fontossága, és hogy a gazdaság jövője orvostudományi újításokon múlik majd.
A néppárti frakcióvezető kiemelte, hogy a mélyreható gazdasági és társadalmi átalakuláson nem lehet úrrá lenni az Orbán Viktor által sürgetett „nemzeti-populista” megközelítéssel, „kulturkampffal”, inkább Konrad Adenauer, Franz Josef Strauss és Helmut Kohl példáját kell követni. Ők olyan felfogást képviseltek, amellyel nem a megosztottságot mélyítették, hanem átléptek árkokat és előítéleteket, a Németország szomszédjaival folytatott viszonyban a „közös európai ház” felépítésével, a társadalomban azzal, hogy középen igyekeztek többséget teremteni. (…)
