A roma holokauszt tragédiája magyar tragédia is, egykor gyilkos magyarok öltek áldozat magyarokat. A tömeggyilkosság nem számháború tárgya, de felderítése az áldozatoknak adott részleges elégtétel. Ma már sokat tudunk a roma magyarok tragédiájáról, de nem eleget. Töredékes a tudásunk. Amikor például felidézzük a Várpalota mellett 1945 februárjában a Grábler-tónál meggyilkolt 118 roma gyerek, asszony, férfi emlékét, csak a tragédia mozaikdarabkáit rakosgatjuk. De ha nem ismerjük is pontosan az áldozatok számát, nevét, jól tudjuk, sokfelé öltek a magyar államot képviselő gyilkosok.
1944. augusztus 2-án Auschwitz-Birkenauban őreik a többi foglyot arra kötelezték, hogy végignézzék a roma vérfürdőt. A szemtanú így emlékezett: „Meg kellett állnunk egy bizonyos távolságra, és nézni kellett őket, nem is mozdíthattuk el a fejünket. Egyszer csak egy sípszót hallottunk, valaki azt súgta, hogy két óra van, sorba állították a cigányokat, és mindegyiknek egy lépést hátra kellett lépni. Láttuk, hogy akik hátraléptek, azok mind beleestek a hátuk mögött lévő gödörbe. Férfiak, nők, vegyesen. A zenekar elhallgatott, csak sikoltozást, sírást lehetett hallani.” Háromezer roma ember halt meg.
Idézek egy roma ballada-népköltést a holokauszt idejéből:
„Élnek-e a bácskai cigányok? / Veszprémiek meghaltak az úton, hej! / Sírjál, Jankó, búcsúzzál el sírva / kedvesedtől, kicsi fiadtól, hej! / Jön a német nehéz bombázókkal, / itt a ruszki dübörgő tankokkal, hej! / Puska dördül, a gyerekek futnak! hej! / Miért futnak? Fegyverek ropognak, hej! / Hej, te Hitler, pusztuljon a fejed! hej! / Országunkat pusztasággá teszed, hej! / Elraboltad tőlem ifjúságom, hej! / megöltétek ártatlan családom, hej! / Hej, te Hitler, nyisd ki a kapudat, / hej! most temetik kicsi fiamat, hej! (Erdős Kamill gyűjtése, Bari Károly fordítása, www. romasajtokozpont.hu )
Civilizációnk alapja, legyünk bármilyen hiten, az emberi méltóság tisztelete. E hit nélkül vadak leszünk újra. Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata bevezetőjének első mondata szerint „az emberiség családja minden egyes tagja méltóságának, valamint egyenlő és elidegeníthetetlen jogainak elismerése alkotja a szabadság, az igazság és a béke alapját a világon”. A Nyilatkozat 1. cikke szerint pedig „Minden emberi lény szabadon születik és egyenlő méltósága és joga van. Az emberek, ésszel és lelkiismerettel bírván, egymással szemben testvéri szellemben kell, hogy viseltessenek.”
Aki különbséget tesz úgynevezett „kevert fajúak” és „nem kevert fajúak” között, az az emberiesség szekuláris felfogása és a Biblia ellen egyaránt vét, hiszen a Biblia szerint Isten nem gádzsót és romát, hanem embert teremtett. Az emberek egyenlőségéről beszéltek már a sztoikusok is, erről szól az evangélium, Jézus és Pál apostol és a nagy francia forradalom: „Minden ember szabadnak és jogokban egyenlőnek születik és marad (…) Minden politikai társulás célja az ember természetes és elévülhetetlen jogainak megőrzése. E jogok: a szabadság, a tulajdon, a biztonság s az elnyomással szemben való ellenállás.”
A magyar történelem legsúlyosabb tehertételei közé tartozik, hogy az elnáculó Magyarországon más jogfosztó gazemberségek mellett országgyűlési képviselők és „fajkutató tudós szakértők”, de még az Országos Orvosi Kamara elnöke is kezdeményezte a cigány–magyar vérkeveredés megtiltását. Orbánt mostani szavai nyomán, de a magyar történelem vállunkat nyomasztó terhei miatt is Ady szavaival minősíthetjük „gyújtogató, csóvás ember” -nek. Erre utal szerintem keserű szavakkal a Roma Parlament elnökségének 2022. július 25-i Orbán Viktor tusványosi beszédéről szóló állásfoglalása:
„Ha Magyarország nem viselkedik hazaként, legyen Európa az otthonunk! Ha harcolni akarsz a rezsim ellen, csatlakozz a civil, polgárjogi ellenálláshoz, ha biztonságban akarod tudni szeretteid, keress új otthon!”
De sok százezer roma nem tudja, nem is akarja elhagyni ezt az édes-mostoha hazát. Egyrészt nincs hova menniük, másrészt itt akarnak szabadon élni. Idetartoznak ugyanúgy, ahogy mi, nem romák idetartozunk. Sok volt a harács, semmi az érdem. Az elkülönült emberfajok létezését vizionáló beszédnek nincs helye az európai Magyarországon. Aki így beszél, annak hóna alatt a fajkeveredés elutasításának démonával távoznia kellene az európai és a magyar politikai közéletből. Sokszor elmondtam, hogy meggyőződésem szerint a magyar demokrácia legnagyobb tartalékaként kell tekintenünk a hazai roma közösségekre. Romáknak és nem romáknak együtt kell – a tragédia emlékét el nem feledve – végre magunk mögött hagynunk a gyűlölködés korszakait, hogy nehéz és hosszú munkával szabad, szolidáris és demokratikus Magyarországot építsünk. Ha megtesszük, ezzel is adózunk az áldozatok emlékének.
(Elhangzott 2022. augusztus 1-én Budapesten a Holokauszt Roma Áldozatainak Emlékművénél.)
Címkép: Emlékmű a Nehru parton
Forrás: Újnépszabadság