Vannak múlandó és vannak örök dolgok. S nem mindig az utóbbiak a fontosabbak. A tengerjáró vitorlások például szépecskén kimentek a divatból. A keskeny nyakú palackban összerakott vitorlás-modellt viszont épp a minap láttam viszont egy napilap képes furcsaság-rovatában, úgy látszik, halhatatlan. A maga látványos rejtélyével, hiszen ki sem lehet találni, hogyan sikerült az összeállítása. Lényegében mintha ezért is készülne, meghökkentés okából.
De ugyanakkor tudjuk azt, hogy lényegében nem ezért készül. Azért készül, mert az emberi természet egyik legszebb sajátja az erőpróba, a leküzdhetetlennek látszó akadályok lebírása. Ha egy vitorlás hajó összeszerelése egy keskeny nyakú palackban képtelenségnek látszik, akkor mindig akad valaki, aki összeszereli. Abbahagyni csak azt lehet, ami könnyű, ami kézenfekvő.
Ma már csak a számtanból felvételizőket és vizsgázókat állítják látszólag megoldhatatlan problémák elé. Régen, a céhvizsgán minden lakatosinasnak valamilyen elvégezhetetlennek látszó feladattal kellett megbirkóznia. S aki vérbeli szakember, de mégsem kap ilyen feladatot, az kitalál magának egyet. Vitorlás fregattot szerel össsze a palackban. Ahogy a vérbeli matematikus is céltalannak látszó nehéz feladványok fölött virraszt.
Azt mondtam, hogy erőpróba, rokonszenves erőpróba. Mint a világhírű zongoraművész szomszédokat kétségbeejtő gyakorló órái. De nem mindig az. Mert figyeljük csak meg, a fregattot csipesszel összerakó mester olykor nyugdíjas. Nincs már minek nekigyürkőznie. És akkor, és ezért – ennek gyürkőzik neki. Mintegy jelezvén, hogy idő előtt parlagon maradt az alkotókedve és tehetsége.
Talán meghökkentő az asszociáció, de ezért nem értem azokat a fiatalokat, akik csak szabadverset írnak, és soha egy szonettel meg nem próbálkoznak. Mert lehet, hogy a szonett divatjamúlt, de a vitorlás hajó is az. És a palackban még inkább.
De azért , hogy a költészet kérdéseinek, ingoványos, csapdákkal teli területének mihamar hátat fordítsak – a legmodernebb gőz-,villany- vagy atommeghajtású hajót is tisztább szívvel bíznám rá arra, aki az ódivatú fregattot össze tudja rakni a palackban. Jobban bízom a kezében, a leleményében, a kitartásában,a szenvedélyében.
Megjelent A Hét IV. évfolyama 46. számában, 1973. november 16-án.
