A mendemonda még a múlt század vége felé indult el.

Akkor, 1870 táján történt, hogy egy francia régész feltárta Egyiptomban egy fáraó sírját, s röviddel ezután halálos baleset érte. Egy elefántvadászat alkalmával az általa nem halálosan megsebesített állat rátámadt, és a szó szoros értelmében eltiporta. A szerencsétlen egyiptológust a közelben temették el, de nyugalmat a sírban sem lelt.

Mert amikor a Nílus kiöntött, a hullámok kimosták és elsodorták a koporsóját. És ennek nyomán indult el a mendemonda.

Rövid idő múltán szárnyra kapott a hír, hogy a föltárt fáraósírban egy papiruszra bukkantak volna, amely Ozirisz átkát őrizte. Nevezetesen azt, hogy a sír megbolygatóját vadállat tiporja el, tetemei pedig legyenek a haragos hullámok martalékaivá. A regényesség és a misztikum kedvelői kapva kaptak ezen a hátborzongató histórián, és fennen hirdették: betelt Ozirisz átka! Aztán, mint annyi mindenről, erről is szépen megfeledkeztek.

Fél évszázad telt el 1922 novemberéig, amikor a fiatal Howard Carter, aki lord Carnarvon megbízásából Tut-Anch-Amon sírját kereste, váratlanul nyomra bukkant. Sürgönyzött is rögtön Angliába a lordnak, ez meg lesietett hozzá. A lelet, mint tudjuk, valóban páratlan értékű volt. Csakugyan előkerült a szépséges Nofretete vejének múmiája, s vele a kincsei meg a kincseket érő tanújelek a több mint három évezrede uralkodott XVIII. dinasztia neves képviselőjéről.

S akkor indult el újra a mendemonda. Amikor lord Carnarvont alig néhány hónap múltán, 1923 tavaszán mérges légy csípte meg. A lord halála hírére sietve leverték a port az ötven évvei azelőtti legendáról, s az Ozirisz átkáról szóló hiedelem ismét lábra kapott.

Mindez pedig annak kapcsán jut eszünkbe, hogy Tut-Anch-Amon kincseinek egy csekély töredékét – egy arasznyi szobrot és mitológiai madarakkal díszített több vázát – Carter végrendeletileg egy Kathleen Johnson nevű tanárnőre hagyta, ez pedig mostanság árverezteti el őket. A misztikum híveinek szemszögéből vakmerő egy cselekedet. Mert ha Oziriszt a pusztán tudományos jellegű kutatás olyan éktelen haragra gerjesztette, mit szólhat az árverési kikiáltó profán kalapácsához? Alighanem itt hal meg egy legenda, mert bármilyen hosszú keze lenne is Ozirisznak, bajosan tud majd elefántot vagy mérges legyeket meneszteni a délnyugat-angliai Torringtonig. Vagy talán szövetkeznék az albioni kastélyok máig is halálosan komolyan vett és „megnépszámlált“ kísérteteivel?

Várjuk ki a végét.

Megjelent A Hét VI. évfolyama 33. számában, 1975. augusztus 15-én.