Sok megszokott üdvözlő kártya – behavazott kunyhó, obligát szerencsemalac és kidugaszolt palack, félig töltött pohár – mellett hozott egy szokatlant is idén az újesztendei posta. Egy kétnyelvű, négyoldalas lapot, a balánbányai Bányászhíradót, s rajta három egyest: I. évfolyam, 1. szám, január 1. Elcsodálkoztam kissé, mert Balánbányán egyszer jártam csak, ki küldheti nekem ezt a lapot? – de a mellékelt levélből minden kiderült: Kristály Tibor küldte, a főszerkesztő, aki kérdi benne, hogy emlékszem-e még a nevére, hát hogyne emlékeznék, találkozni ugyan nem találkoztunk, de leveleztünk valaha rég, s azt is írja még – bocsánat, de idéznem kell, s különben is megpróbálok majd egy egész álló esztendeig nem dicsekedni többé! – egyszóval azt írja, hogy ’67 májusában én közöltem az első cikkét (erre csakugyan nem emlékszem ilyen akkurátusan), s hogy akkor annak a reményemnek adtam kifejezést egy levélben, hogy hoz még tőle borítékot a posta. Hát most hozott, jókorát, de ekkorát el is vár az ember ilyen hosszú hallgatás után.
Még egyszer bocsánatot kérek a személyes vonatkozásért, de olyan ritka, szavamra, olyan ritka az efféle jóleső személyes vonatkozás, hogy ember legyen a talpán, aki megállja, és nem veri dobra. Meg aztán nehéz is nem írni hazai sajtónknak erről az újszülöttjéről, amelynek a szinte hihetetlenül takarékos terjedelmén belül van vezércikke, híranyaga, újévi üdvözlete, értekezése a munkavédelemről, Mécses Miska szignójú glosszája, aztán ír benne Cristi Marin mérnök, a bánya igazgatója, a párttitkár, a szakszervezeti bizottság elnöke, s nini, még a sportrovat is elfér, igaz, 18 soros, de inkább 36, mert kétnyelvű az is.
Aztán, ha már ír róla az ember, úgy kell írni, ahogy megesett, nem szépíteni a körülményeken, de nem is csúfítani – hát hogy írjam én meg, honnan van nekem az a lap? És hogy kívánjak neki jó munkát, ott, a hegyek aljában, Balánbányán – amit íme, meg is teszek. Igaz, hogy levélben is megírhattam volna, de akkor bélyegekkel kell bíbelődni, és miegymás – hát nem jobb ez így? Hátha rajtam kívül is érdekel valakit ez a lap, rajta a három egyessel, ami hajdan színjelest jelentett, s ma sem szabad lejjebb adnunk…
Megjelent A Hét V. évfolyama 4. számában, 1974. január 25-én.
