Még nyár elején történt. Karinthy Frigyes novelláiból válogattam egy kötetre valót a Kriterionnak. A nem humoros, a lírai, a fájó, a tiltakozó, emberibb világot-jövőt sürgető-követelő írásokból. Így jutottam el a kötetekben elszórt vagy már külön össze is gyűjtött tudományos-fantasztikus karcolatokhoz, köztük a most fellendült műfaj nem is egy korai remekéhez, A negyedik halmazállapothoz, az Emberautomatához és az Új Iliászhoz. Különösen az utóbbinak az újraolvasása hatott az egészen friss élmény erejével.
Nem is csak azért, mert a legjobban megközelíti a mai értelemben vett scifi-karcolatot, hanem mert olyan lehetőséget előlegez, amely lehetőségként is csak mostanság bukkant fel a jövőfürkésző köztudatban: félénken és körülkérdőjelezve, ha komolyan esik róla szó, kíméletlenül és félelmetesen a költött történeteknek kijáró menlevél birtokában.
Arról a lehetőségről van szó, hogy az ember alkotta gépek saját uralmuknak vetik alá a világot, s önmagukat tudatosan szaporító, független és az emberre nézve ellenséges lényekké lesznek. A víziót nyilván a kibernetika vívmányai táplálják, s annál meglepőbb, hogy Karinthyt már a prekibernetikus korban megejtette. De nem erről van szó, hanem arról, hogy az írás hőse, miután egy önműködő fagyasztóberendezésben hibernál (ugye, hogy ez is milyen ismerős?), ötezer év múltán tér magához egy, az emberiséget szinte maradéktalanul elsöprő kataklizma után, s a mai New York helyén félvad, primitív törzs életébe csöppen belé, amely elkeseredett harcot vív – homéroszi küzdelmet – a vadon portyázó gépekkel, például az automobil vérszomjasan öntevékeny leszármazottjával. S az új Iliász s maga Homérosz is csak akkor születhetik meg, ha majd legyőzték a fenevadaknál – Minotaurusznál, hidránál, tengeri kígyónál – veszedelmesebb gépcsordákat.
Mást akkoriban nem is olvastam, elég sürgős volt a munka, csak a napi sajtóba néztem bele, s ott bukkant fel egyidejűségének hagyományos voltában a hír, hogy meghalt Trevor Kruger.
Ha nem az Új Iliász mellől kelek föl, talán fel sem tűnik. Így viszont döbbenetes volt. Krugerról tavaly januárban olvashattuk, hogy Johannesburgban harmincegy napot töltött mérges kígyók ketrecében, idén januárban pedig azt, hogy Pretoriában huszonhárom napra bezáratta magát három krokodilussal. S miután mindezt túlélte, halálos áldozatává lett egy gépkocsibalesetnek.
Mondom: ha nem épp akkor olvasom az Új Iliászt…

Megjelent A Hét VI. évfolyama 43. számában, 1975. október 24-én.