Annyi más időszerű és talán nagyobb horderejű tudósítás között nyilván el is vész az a nyúlfarknyi hír, hogy Göttingenben múzeum nyílt a kenyér sok ezer éves történetének szemléltetésére. S hogy a kiállított tárgyak között szerepel egy malomkő is, amely állítólag Trója legendás lakóinak őrölte a nulláslisztjét.
Trója emléke fegyvert idéz és haragot. Harag zengésével kezdődik a világirodalom, ahogy erre Babits Mihály rámutatott. Harag zengésével, ércek csengésével, forgós sisakokkal, dárdarázó hősökkel. A molnár valahol el is sikkad közöttük, pedig ugyancsak sok kenyeret elpusztíthat tíz esztendő alatt egy ostromló és egy ostromlott sereg, miközben egymást is buzgón pusztítja.
Az Iliászban talán csak egyszer szerepel malomkő, akkor sem békés hasonlatként. Aiász emelt egyszer egy szikladarabot Hektorra, és „pajzsközepét e malomkő-nagy kővel beütötte”, ahogy ezt a nemrég elhunyt Devecseri Gábor páratlan tökélyű fordításában olvashatjuk.
Több szó esik ott fegyverről és pajzsról, a legtöbb Akhilleuszéról, amelyet Héphaisztosz, a nagy hírű Bicegő kovácsolt neki, s formált rajta rengő búzamezőt, arató béresnépet, lendülő éles sarlót, kévekötőt, marokszedőt s már nőket is, akik étket főznek „belehintve a hó-szinű lisztet.” S ezt is olyan malomkő őrölhette hószínűvé, amilyet Göttingenben is megtekinthetünk.
Haragot és fegyvert zeng az Iliász, de zeng hellyel-közzel „szántásra bevetetlen” ugart is, és zengi hasonlatként a szántóvető ember munkáját is, mint alább:
„ámde miként ugaron két bőrszínű jó bika vonszol
jólácsolt nagy ekét, egy szívvel, nékifeszülve,
míg igyekezve a föld-peremig húzzák a barázdát…
Aztán már:
„… a szél polyvát hordoz szent búzamezőkön,
szóráskor… a fürge szelekkel a szőkehajú szép
Démétér szétválaszt minden magvat a héjtól,
és a törek széltébe fehérlik…”
Aztán már forognia kellett a göttingeni malomkőnek, mert csak úgy eshetett meg, hogy: a trójaiak
„ökröket és hájas juhokat hoztak ki a várból
gyorsan, s mézlelkű bort is hordtak ki magukkal,
s házakból kenyeret…”
Nem is volt rossz még egyszer átlapozni az Iliászt a göttingeni múzeum kapcsán. S elgondolni, hogy jövendő múzeumokra minél kevesebb fegyvert, minél több malomkövet illenék testálni…
Megjelent A Hét III. évfolyama 4. számában, 1972. január 28-án.