A British Museum helyhiánya annyira nyomasztóvá vált, hogy pillanatnyilag 100 000 könyv és 10 000 kézirat nincs katalogizálva – olvasom a rövid, mellékesen odavetett hírt. És még azt is megtudom, hogy a feldolgozatlan és katalogizálásra váró könyveket kényszerűségből pincékben és raktárakban halmozták föl szerte a városban.
Van ebben valami temetőszerű – minden ládába gyömöszölt könyv, minden pincében megrekedt könyv az elmúlást idézi. Vagy a hiábavalóságot, vagy a felpeckelt szájat, amelyből nem tud feltörni a kiáltás. Van-e szomorúbb annál a letörölhetetlenül fekete porrétegnél, amely egy könyv fedőlapját borítja, a csikorgó malterszemcséknél, amelyek beeszik magukat a lapszélek közé, a lomhán terjedő nyirkosságnál, amely alattomban fölfejti a könyvkötő gondos munkáját?
Van. Ott lapul egy másik számadat szikár szenvtelensége mögött. A kettő szinte egyidőben jelent meg. A kettő, amely közül a második azt adja hírül, hogy az UNESCO statisztikája szerint egymilliárd írás- tudatlan él a Földön. A három és félből – egymilliárd.
S akkor mit ér a sopánkodás, hogy amit százezer elme százszor annyi éjszakán át mérlegelt, leszűrt és papírra vetett, az még egy egyszerű sorszámhoz sem juthat a világ egyik legtekintélyesebb könyvtárában? Hiszen mennyi is az a százezer könyv? Ha kisorsoljuk a világ analfabétái között, minden tízezredikre jut csak belőle egyetlen példány. Kilencezer-kilencszázkilencvenkilencre pedig: semmi.
S a tízezredik sem tudja, hogy mit kezdjen a magáéval. Érthetetlen jelek a papíron, egy messzi embertársnak az etruszk írásjeleknél érthetetlenebb és reménytelenebb közlendője.
S akkor itt van a harmadik adat is: Latin-Amerikában – a legfrissebb jelentések szerint – 65 millió gyermek, a lakosságnak csaknem egynegyede nem jár iskolába, öt latin-amerikai országban pedig a lakosság 90 százaléka írástudatlan. 65 millió gyermek, aki talán soha nem is fogja igényelni, hogy a világ bármely könyvtárában akár egyetlen könyvet is katalogizáljanak!
Az első hír még arról is beszámol, hogy a British Museum lemaradása: huszonöt év. A második hírben nem szerepel efféle adat…
Megjelent A Hét II. évfolyama 13. számában, 1971. március 26-án.