Már bocsásson meg az olvasó, hogy megint Temesvár műemlékeivel hozakodom elő, de nemigen látom más védőügyvédjüket a páston, s ha kevés is a műemlék, attól csak becsesebbnek kell lennie, mert a keveset is elfelejteni nem éppen dicsőség. S mit tegyek, ha egy temesvári mérnöktől, Alexandru Zanescutól épp a napokban kapok egy elég váratlan közlést – amelyért ezen az úton mondok köszönetet.
Sajnos már nem is olyan közismert, hogy a volt temesvári városháza falában – a kapu mellett, mintegy térdmagasságban itt van egy cifra betűs tábla. Régebbi kalauzok és várostörténetek szerint ez a befalazott tábla arról tudósít, hogy az épület helyén török fürdő állott, amelyet 1053-ban emeltek, Ibrahim Kán uralkodása alatt. (A török időszámítás szerint 1053 kb. 1643-nak felel meg.) Ezt én már gyerekkoromban is így tudtam Berkeszitől. S ehhez ma már csak annyit kellene hozzáfűzni, hogy a török fürdő az 1716-os ostrom idején pusztult el, s hogy a ma is ott álló épületet 1731-ben emelték a helyébe. Senki sem bíbelődött azóta – a századforduló óta – ezzel a szöveggel. Sőt, sikeresen el is felejtették.
Igen ám, de nemrég egy iráni mérnök járt Temesváron, Aghtai Abolghassem nevezetű, aki fogta magát és elolvasta a szöveget. A mérnök tudott arabul is, törökül is. Ide erre nem volt szüksége, mert arra a meglepő megállapításra jutott, hogy a szöveg perzsa nyelvű. Szól pedig – most már talán véglegesen – imígyen: „Ezt az épületet Ibrahim Kán szultán idejében kezdték építeni – 1053.“
Tehát ez nagyjából megfelel a régi adatoknak, amitől az ügy csak bonyolultabb lesz. Ha el tudták olvasni, miért nem említették a perzsa nyelvet? És miért nem csodálkoztak el fölötte? Hogy nem törökül szól az írás, hanem egy szomszéd, független és nem is éppen baráti birodalom nyelvén? Ha más nem vállalkozik rá, én a nyáron lefényképezem a szöveget. Nem lesz nehéz ellenőrizni a dolgot. Csak addig volt nehéz, amíg messzi földről történetesen idevetődött az a mérnök. És történetesen elolvasta azt a feliratot.
Amely egy nagyon is baráti ország nyelvén szól, s a pontos megfejtés, gondolom, másfél óra kérdése lehet – az iráni mérnök nélkül. És nincs is elásva, eldugva – ott süti a nap a város központjában, s ezrek mennek el naponta előtte. Hát nem meggondolkoztató?
Megjelent A Hét III. évfolyama 23. számában, 1972. június 9-én.
