És nemcsak azért nem, mert Jókainé tyúkjai jutnak eszembe róla, a Fintyi, a Fantyi meg a Petyke, ahogy Mikszáth átnyújtja a késő utókornak ezen derék baromfiak nevét. Hanem azért nem, mert a „fanti“ behódolás a kicsit nyegle, kicsit bugyuta argóáramlatnak. De egyesek talán még nem is olvastak róla. A „fanti“ – alkotóinak szándéka szerint – a tudományos-fantasztikus irodalom legmegfelelőbb rövidítése. Ezt az Élet és Tudományban olvastam, valamint azt is, hogy a szülést hosszú vajúdás előzte meg. Pályázat, zsűri, latolgatásmérlegelés. Az a bizonyos jobb ügyhöz méltó buzgalom.
S ezt követte a döntés. Hogy „fanti“. Mert hogy is példálóztak Rómában a hegyekről meg az egerekről? Jó, tudjuk azt, hogy a „mozi“ is kitalált szó, műszó. Meghonosodott, üsse kő. De hogy miért és miként honosodott meg, azt már nehéz lenne megmondani. Mert példának okáért, ha nem a zongora ereszt gyökeret, hanem a hangora, amelyet vele együtt gyártottak a harmóniám megjelölésére, akkor ma talán a zongora lenne nevetséges, és a hangora gyönyörű.
De ki szavatolja ezt?A zsűri? Azt is tudjuk, hogy milyen fura körülmények között kelt életre „rovar“ szavunk. Az insecta tükörképének, a rovátkolt baromnak a lerövidítéseként. Persze, erre is lehet hivatkozni. De miért hivatkozzunk a végletekre? Miért fogadjunk el már eleve egy bizalmaskodó, becéző, enyhén rasszos kifejezést? Mert a zsűri nem találtjobbat? Akkor miért nem ismeri be a zsűri, hogy nemtalált jót? És miért nem mond le a tudományos-fantasztikus irodalom, írás, irányzat kurta megnevezéséről? Mert volt ilyen megnevezés – illetve van. A rövidítésből keletkezett angol „sci-fi“. „Szifi“-nek mondjuk, és nem érezzük idegennek, mert tudjuk, hogy idegen. És még el sem nyűttük– két-háromszáz évig még eltarthatna. Ahogy eltart például a nem magyarból rövidített „troli“ is. Egészen jól ki lehet jönni vele. És álmomban sem jut eszembe, hogy „görgi“-nek nevezzem – vagy, uram bocsá’ –„silkivilkó“-nak (sín nélküli villamos kocsinak). Pedig talán még díjat is nyerhetnék vele.
Lehet, hogy én hiába zsörtölődöm, a fanti diadalútját már senki és semmi meg nem állíthatja. Legkevésbé egy ilyen szerény antifanti felszólalás. Amely, horribile dictu, egy vadidegen kifejezést (sci-fi) vesz védelmébe a tősgyökeres ellen (fantasztikus). Hát az!
Megjelent A Hét IV. évfolyama 37. számában, 1973. szeptember 14-én.
