Elgondolkoztató, meggondolkoztató adaton akadt meg a szemem aminap. Azt mondja, hogy Olaszországban ma már átlag egy műkincset rabolnak el naponta. Évente tehát 365-öt.
Az ilyen országos átlagú statisztikával úgy van az ember, hogy első rápillantásra nehezen állapítja meg: sok ez az évi 365 vagy kevés. Talán felháborítóan sok, talán megnyugtatóan csökkenő tendenciájú az előző évekhez viszonyítva. De talán éppen ebben az egy esetben egy kis konyhai számítás is segítségünkre lehet. Mert csak azt a kérdést kell föltenni, hogy vajon alkotnak-e ma Olaszországban napi egy műkincset. Hogy megnyugtató-e az utánpótlás, vagy hogy előbb-utóbb szobrok és festmények nélkül marad-e a szobrok és festmények hazája. Esetleg csak a Colosseummal – ha el nem hordják a turisták, ahogyan az Akropoliszt el is hordják. Vagy elhordták volna, ha a hatóságoknak nem támad egy zseniális ötletük: értéktelen márványtörmelékkel szórják be a környéket, hordják el azt boldogan, mint mindenki, akit okosan szednek rá.
Az efezusi Herosztrátosz felgyújtotta Artemisz templomát, hogy fönnmaradjon a neve. Mona Lisát egy őrült kilyukasztotta – csak úgy. Az alexandriai könyvtárral egy elég alacsony műszaki fokon álló háború végzett, s ezzel talán minden idők legpótolhatatlanabb kulturális veszteségét okozta.
Gótikus dómok karcsú tornyát rogyasztotta térdre az ágyúgolyó vagy a bomba – s ami megmaradt elmúlt idők alkotóinak remekeiből, azt most lopkodják részben a titkos egyéni birtoklásvágyának megszállottságával, részben azért, mert értékesíthetők, fel-cserélhetők az élet kisebb és nagyob örömeire, amitől hajdani mesterük jobbadán megtartóztatta magát.
Persze durva dolog szembeállítania művészt a tolvajjal, de ha jól megnézzük, mégiscsak az történik, hogy az egyik megajándékozza az emberiséget valamivel, a másik pedig ugyanazt ellopja tőle. És milyen szomorú az egyenleg: napi egy lopás, közte olyan zsákmány is, amelynek létrehozása tíz évet is igénybe vehetett, nem beszélve a korról, amely általa szól, s amely minden újabb zsákmánnyal egy kissé elnémul.,,
Szomorú számítás, szomorú egyenleg. Nehéz tanácsot adni, mint ahogyan a következményeket sem könnyű felmérni. És milyen igazságtalanul sújtja a véső meg az ecset mestereit! Mert mi lenne, ha valaki ellophatná Petrarca szonettjeit?
Megjelent A Hét II. évfolyama 46. számában, 1971. november 12-én.
