Van az úgy ritkán – nagyon ritkán –, hogy a jó példa is ragadós. A minap is azt olvastuk, hogy Szaud-Arábiában amerikai mintára meseparkot rendeznek be avatott szakértők közreműködésével.
Walt Disney testet öltött világáról elragadtatott beszámolókat olvashattunk: legutóbb kimerítően Tamás Mária tollából. És láttuk is folyóiratokban, képeslapokon Miki egér megteremtőjének, Donald kacsa patrónusának színpompás, bűvöletes gyermekországát, meseországát. Azt viszont nem tudtuk, lehet, hogy elkerülte a figyelmünket, hogy a kaliforniai Disneyland mellett van egy Disneyworld is, Disney világa Florida örökké barátságos napja alatt. Nos, ennek a kettőnek a példájára létesül most az arab félszigeten egy mesepark, meseváros, meseország: nyilván a legalkalmasabb helyen, mesevilágunk forrásai táján, az Ezeregyéjszaka délkörén. (Lám, mire futja a kőolaj árából!, s tegyük mindjárt hozzá: soha rosszabbra ne költsék!) A park egyébként épp ezt hivatott megeleveníteni: Ali baba és Szindbád, a bölcs Harun al Rasid és a palack szellemének eszén túljáró szegény halász tündöklő világát.
Ha ez így megy tovább, joggal számíthatunk Andersen-parkra, Aiszóposz-parkra, Grimm-parkra, Perrault-parkra, Benedek Elek-parkra, Lafontaine-parkra, Creangă-parkra, Hoffmann-parkra, Krilov-parkra, Saint-Exupéry-parkra – és miért ne? S hátha akad gyámolítójuk a felnőtteknek is: egy Shakespeare-park félelmetesen szép lenne! Hát még egy Victor Hugo-park? Egy teljes Jókai-park egész megyét elfoglalna…
De óvakodni kéne a pontatlanságoktól, ragaszkodni a mese igazságához. Mert lám, a gonosz boszorkának nem sikerült kemencébe vetnie Jancsit és Juliskát, míg az utódai ezt nem is olyan régen megcselekedték. És nem csupán ezekről a végletes dolgokról van szó, hanem arról is, hogy hány Hamupipőke nem jut el soha a bálba, s a szegényember legkisebbik fia hányszor meg nem marad annak, ami: a szegényember legkisebbik fiának.
A baj a kerítésnél kezdődik: ezeknek a meseparkoknak a kerítésénél. Azt a sok költséges szépséget nem csupán a garádon belül kell megteremteni. Vagy legalább lebonthatónak tervezni azt a kerítést. Hogy ami végsősoron nemcsak a gyereknép, hanem az emberiség ezredéves álma, azt sehol se tartogassák csak vasárnap délutáni, belépti díjas látványosságnak. A sövényen kívüli Hamupipőkék és Erős Jánosok is épp elég helyt várnak még egy kis jussra a mese malasztjából.
Megjelent A Hét VI. évfolyama 14. számában, 1975. április 4-én.
