Ki ne ismerné az efféle mókás számtani feladványokat: ha egy tégla súlya két kiló meg egy fél tégla, akkor milyen nehéz másfél tégla? Vagy ezt a még kacifántosabbat: ha másfél macska másfél egeret másfél perc alatt eszik meg, akkor mennyit eszik meg hatvan macska harminc perc alatt?
Aki jártas az ilyenszerű matematikai csalafintaságokban, annak az álmoskönyvek szép jövőt jósolnak a gazdasági pályán, például az iparban is. Nyilván az efféle elmegyötréseken nevelkedett szakemberek oldják meg a tonnában kifejezett terv teljesítését úgy, hogy nyolcmillió hajtű helyett egyetlen nyolcméteres vastraverzet gyártanak. És ha jól megnézzük, gyümölcsözően működhetnek a kultúra vagy legalábbis a kultúra adminisztrálása terén.
Hagyjuk most az olyan példákat, hogy a termelési osztály bűvésze az esztendő végén például három jó könyvet szorít ki a nyomdából egyetlen Agatha Christie-vel, s ezzel a boszorkányos leleményességgel az ívszám és a pénzügyi terv hézagait egyaránt zseniálisan kipótolja. És maradjunk egy konkrét esetnél, amelyet régecskén jegyeztem föl a noteszembe, de most már igazán kikívánkozik belőle.
Klasszikus költő halálának félszázados fordulóját ünnepük egy vidéki városban. Fővárosi előadó, vonat- és szállodaköltség, no nem éppen magas, de mindenképp túlméretezett a közönségszervezés szerény voltához képest. Másnap az előadónak még be kell kopogtatnia némi formaságok elvégzéséért a néptanácshoz, amely az ünnepséget – elég mostohán – gyámolította.
A néptanács művelődési osztálya csinos fiatal asszonyka. A statisztikai ívet kell kitöltenie, s mivel nem vett részt a rendezvényen (??), megkérdi az előadótól:
– Mennyire becsüli a hallgatóság létszámát?
Az előadó ötöl-hatol:
– Hát az elején lehettek úgy negyvenen. Időközben bejöhettek még tizenöten.
A művelődési osztály megnyerő – és kissé cinkos – mosollyal írja be a közben fennhangon is kiszámított adatot :
– Lehettek negyvenen… bejöttek körülbelül tizenöten – az pontosan 231 fő. Parancsoljon, írja alá!
Az előadó kissé meghökken, de a mosoly ellenállhatatlan — aláírja.
Ennek a jegyzőkönyvnek, ma is meg kell még lennie az irattárban. Előkeresni csak akkor lenne érdemes, ha valaki be tudná bizonyítani, hogy a maga nemében az utolsó volt, tehát egy letűnt kor és egy divatjamúlt magatartás becses dokumentuma…
Megjelent A Hét II. évfolyama 4. számában, 2021. január 22-én.
