Az irodalomkritikus, akinek ez a cím a szemébe szökik, ne fussa végig e rövidke írás nagybetűit, hogy vajon említés esik-e róla. Egyrészt mert nem lesznek benne nevek, másrészt mert ezt a megemberesedést negatív előjellel értem.
Szép és okos és főleg végeérhetetlen viták jórészt az irodalomról és még jobbrészt a drámáról, férfias viták, gyakran úgy azok, ahogyan ezt a jelzőt a labdarúgásban értik, komoly elmélyülés és európai szint és európai igény, semmit sem akarok vitatni, még kevésbé elvitatni, csak az a szerény megjegyzésem lenne, hogy a gyermekirodalomról vajmi régen olvastam kimerítő írást, a vitaszellemről nem is beszélve.
Megemberesedett ez a mi irodalombírálatunk, megbocsátó fölénnyel tekint el az óvodások és a kisiskolások világa fölött, ahol bunkerek épülnek és tutajok indulnak világ körüli útra, és még arra is legyintenek, hogy a bunkerben vagy a tutajon ott van Bajor Andor és Fodor Sándor, Bálint Tibor és Szabó Zoltán, akkor is gyermeteg játéknak nézik az egészet, amelyet komoly ember jóindulatúan mosolyog meg, és el is néz, dehogy maga is leereszkednék hozzá, az már túlzás lenne.
Hiszen a kérdés intézményesen meg van oldva, a gyermekirodalomnak külön kiadója van, és az ifjúságinak is külön, no persze, hiszen ez vívmány, jelentős vívmány, évi tervek sommázzák a kisebbek és a kicsik holnapi, holnaputáni könyveit, ezek szép rendben meg is fognak jelenni, és bizonyára jók is (hát nem adtunk díjat az egyikért?), le is fordítják őket, külföldre is kerül belőlük (no ugye!), csak jónak kell az olyan könyvnek lennie, amiért díjat adnak, amit lefordítanak, amit exportálnak – igen, egyszer már el is kellene olvasni valamelyiket, hallám, miféle mérkőzés folyik a szomszéd pályán, ha nem is túl az irodalmon, de mindenképpen túl az irodalom-bírálat térdhorzsoló salakján…
Bizony, nem az egyiket kellene elolvasni, hanem valamennyit, és a modern dráma kapcsán szóba jövő tömegízlést és tömegigényt valahol itt keresni: a holnapi olvasót alakítgató és nevelő könyvekben, amelyek talán gyöngécskék, talán zseniálisak, nem lehessen tudni, de mégiscsak közelebb állnak hozzánk, mint bármely nudista Hamlet-előadás, mondjuk Timor szigetén.
S ha a megemberesedett irodalombírálat el is határolta magát ettől a területtől, egy kis szomszédolást talán el lehet várni tőle…
Megjelent A Hét II. évfolyama 33. számában, 1971. augusztus 13-án.