Los Angelesben betörtek egy szerkesztőségbe. És kéziratokat vittek el a betörők. Melyik szerkesztőség, melyik szerkesztő ne vágyna erre a dicsőségre? Hogy ellopják a kéziratait… A dolognak persze háttere is van. Azok a bizonyos kéziratok, amelyeket a Canyon Cher című lap közölni szándékozott, arról szóltak, hogyan lehet a betörők ellen a legeredményesebben védekezni. Persze, eredményesebben, mint ahogyan ez magának a szerkesztőnek sikerült. Sajna, a hír ilyen rövid. Ennyi a tényállás, innen kezdve rászorulunk a találgatásra Nézzük csak meg, mi is történhetett valójában.
Egy: a betörők neszét vették a kéziratoknak. És elhatározták, hogy csúfot űznek a szerkesztőségből. Ami nyilván sikerült is nekik. A másik lehetőség: a szerkesztőség tanácsai épkézláb tanácsok voltak, amelyeknek a lakását, üzletét féltő ember csakugyan jó hasznát láthatta. Ebben az esetben a lap valószínűleg elmulasztotta alkalmazni őket. Ha a betörőknek mégis sikerült… És ebben az esetben tekintjük az ügyet kudarcnak és egyben diadalnak is. Diadalnak, mert a betörők féltek a kéziratoktól a kudarcnak, mert a szerkesztőség nem tudta megóvni őket. Azokat a kéziratokat egyébként újra meg lehet írni, aztán éberebben megőrizni őket a közlésig.
De mit szól akkor az olvasó, aki tudja, hogy a szerkesztőségbe betörtek? Fitymálva olvassa-e el az anyagot, mondván, hogy mit tanítanak ezek engem, ha egyszer a saját házuk táját sem tudták biztonságossá tenni? Vagy kapva kap a tanácsokon, amelyeknek az értékében nem kételkedhetik, hogyha maguk a betörők is begyulladtak tőlük, annyira begyulladtak, hogy el is lopták őket.
Milyen kár, hogy ezekről a fejleményekről semmit sem tudunk. Egy dolog biztos: hogy soha a hentesek nem rabolták még el azt az orvosi tanácsadót, amely fogyásra szólította fel az olvasót. Mert egyszerűen nem vették komolyan. Nem hitték el, hogy az olvasó komolyan fogja venni. És akkor ez mégis inkább diadal, mint kudarc.
És olyan jó reklám, hogy még az önbetörést sem tartjuk kizártnak. Valamint azt sem, hogy az egész csak hírlapi kacsa.
Megjelent A Hét III. évfolyama 40. számában, 1972. október 6-án.