Közhely, hogy Sherlock Holmes már nem sokra menne a maga divatjamúlt nagyítóüvegével. Esetleg odaajándékozhatná egy bélyeggyűjtő kisiskolásnak. Hiszen a kriminalisztika jelen fejlettségi fokán a bűncselekmények földerítése egyre kevésbé folyik pipafüstös padlásszobák gondolkodásra ösztönző magányában és egyre inkább titokzatos laboratóriumok bonyolult műszerei között, ahol a fehérköpenyes kutatók sora éppúgy nyomozhatná a kromoszómák vagy távoli égitestek spektrumának titkait, mint a kalapácsos gyilkos kilétét.
A logikának alighanem továbbra is fontos szerepe van a bűnüldözésben, de talán valamivel kevesebb, ám annál bonyolultabb. Esetleg a laikus számára teljességgel felfoghatatlan képleteket kell öszszehasonlítania és ítélkeznie fölöttük. Vagy betáplálni a fellelhető adatokat egy komputerbe.
Ez tehát közhely, és nemcsak az olvasók tudják, hanem a bűnügyi regények szerzői is. Meg a bűnügyi filmek, tévésorozatok szerzői és rendezői is. Csak azt érzem furcsának, hogy az új helyzetből félkonklúziót vonnak le. Tudomásul veszik az egyéni kombinatív képességek csökkent szerepét, és ezt ki is hagyják műveikből. A kriminalisztika modern vívmányait viszont nem ismerik, nem is ismerheti őket egyetlen ember, tehát ezeket is kihagyják.
Marad ezek után a mesefűzés végre igazán fölszabadult vadászterülete, ahol a szerzőt már semmi sem kötelezi. Olyan bűnténnyel terheli hősei lelkiismeretét, amilyen csak jólesik neki, és úgy leplezi le őket, ahogy éppen eszébe jut. A legjobb esetben utal a
laboratóriumok titokzatos munkájára, ha éppen el nem felejti. Igyekszik valamelyik szereplőjét mindvégig felette gyanús megvilágításba helyezni, hogy annál meglepőbb legyen a valódi tettes leleplezése. Hogy miért épp az utóbbi követte el a bűntényt? Csak! Kétszáz oldal homályt zár le a kétszázegyedik oldal homálya. És ezzel az ügyet befejezettnek tekinthetjük.
Közhely, hogy a krimi általában nem irodalom. És nem filmművészet. De Maurice Leblanc idejében legalább bravúr volt. Kétszáz oldalnyi okosan megszerkesztett és okosan megoldott fejtörő. Ma már lassanként ennek is búcsút mondhatunk.
Marad a tettes kézenfekvőségének visszafelé való nyomonkövethetősége helyett egyetlen másik logikus szórakozás: a szerző sorozatos logikátlanságának nyakoncsípése. Ehhez egyelőre még komputer sem szükségeltetik.
Megjelent A Hét IV. évfolyama 20. számában, 1973. május 18-án.
