Félreértések elkerülése végett: nem én voltam huszonhat esztendős. Illetve voltam én is, de ennek nem tulajdonítok különösebb jelentőséget. Jólnevelt ember egyébként sem vág közbe, és nem kezd el magáról beszélni, amikor egy hölgy éppen belefog a vallomásba.
A kérdés csak, hogy önszántából teszi-e. Félek, hogy nem. És jobban is esik azt hinnem, hogy nem. Aki olyan szépen tud mosolyogni, mint az illető hölgy, az maradjon meg a mosolynál. Főleg miután egy világ tett hitet amellett, hogy sem előtte, sem utána így még nem mosolygott senki.
Ezek után vajon szükséges-e még bemutatnom az illető hölgyet? Ugye, hogy nem? De önök hasztalanul fognak ezzel egyetérteni, mert a hölgy, íme, már mondja is a magáét:
„Firenzében születtem, és huszonhat éves voltam, amikor megfestették az arcképemet“ – mondja. Részünkről a szerencse, feleljük mi erre, de tetszik tudni, ennek jó néhány lexikonban vagy művészettörténetben utánanézhettünk volna – nem mondana inkább valami egyebet, újabbat, érdekesebbet?
És a válasz megint csak ez: „Firenzében születtem, és huszonhat éves voltam, amikor megfestették az arcképemet…“ No persze, persze, de most már hagyja abba! Mi lenne, ha inkább mosolyogna egy keveset?
„Firenzében születtem . . . ” – mondja a hölgy harmadszorra is, tizennyolc másodpercig egyazon ütemben, és mindig ugyanazt. Mert ezt mondatja vele hangszalagról Matsumi Suzuki tokiói mérnök, a Fuji Zerox cég alkalmazottja, aki a kultúrtörténetben páratlan feladatot hajtott végre a rendelkezésére álló legkorszerűbb eszközökkel. Mona Lisa szájának vonala, orrának alakja, koponyájának alkata nyomán elektronikusan rekontsruálta a hangját. S a firenzei hölgy most épp Párizsban mondja a magáét: …huszonhat éves voltam…
Le a kalappal a műszaki bravúr előtt! És abcúg a fecsegő Mona Lisára! Aki feladta csaknem fél ezer éves isteni, utolérhetetlen, mosolygó hallgatását.
Pedig milyen jól megosztoztunk rajta ebben a csaknem fél ezer esztendőben Francesco del Giocondóval, a férjeurával: övé volt Lisa asszony csacsogása és ránk maradt a mosoly…
Le a kalappal a műszaki bravúr előtt! És tűzbe azzal a hangszalaggal!
Megjelent A Hét VI. évfolyama 17. számában, 1975. április 25-én.
