A minap jól megfontolt intelmet olvastam valahol. Nyomatékosan figyelmeztetett rá, hogy a mindinkább elterjedő hobbi szócskát ne tévesszem össze a rögeszmével, mert nem az, noha egyre többen hajlamosak rá, hogy így értelmezzék. Pedig közelebb járnának az igazsághoz, ha egyszerűen szenvedélyt értenének rajta, vagy még szelídebbet, valakinek a kedvenc foglalatosságát, időtöltését. Mert az illetőnek hobbija lehet a virágtermesztés is, amit rögeszmének titulálni enyhe túlzás lenne.
Mivel úgy éreztem, hogy a kór csírái már bennem is fészekrakáshoz készülődnek, igyekeztem, hogy szerény lehetőségeimhez mérten, alaposabban utánanézzek a kérdésnek. Megtudtam ennek során, hogy az angol hobby, azaz hobbi, a Robbyból származtatható, a póniló becenevéből. Talán az efféle állatok tartása, talán a kitenyésztésük hozta meg először e foglalkozás űzőjének a megértően, megbocsátóan hangzó becenevet. Ha már egyszer ez volt a vesszőparipája, illetve a vesszőpónija…
De ó, jaj, ugyanabban a szófejtő szótárban, ahonnan ezek az épületes értesüléseim származnak, ott szerepel a hobbi első jelentéseként a „hóbort“ is. A hóbort, a hőbörgés édes unokatestvére, s a korán kimúlt „hóbolygó“, azaz holdkóros feltételezett szülője. És hóborttal kezdi az idegen szavak szótára is – csak az Országh-féle kis angol-magyar tartózkodik ettől az értelmezéstől.
De ha hóbort, akkor már szinte rögeszme is, s akkor mit kezdjek a tartózkodásra késztető intelmekkel? Hiszen akkor a tévelygők sem tévelyegnek el éppen olyan messzire…
Ezek után két kérdés is felvetődik bennem. Az egyik az, hogy vajon nem csak a fülünk után megyünk-e, s mivel az angol pónilovaktól elég tisztes távolságban nevelkedtünk fel, nem érezzük-e tudat alatt a hobbit csakugyan a hóbort beceszármazékának? És ha már a tudat alatt keresgélünk, föltenném a másik kérdést is: csupán hangzásbéli hasonlóságok megpendülésére érezzük-e ezt így, vagy ott bújkál téveszménk mögött egy másik is, amely minden haszontalannak vélt, „meglett emberhez nem méltó“ szenvedélyt, foglalkozást, érdeklődést, időtöltést, játékot megbélyegzendőnek ítél.
Attól tartok, hogy erről is szó van.
Ezért csatlakozom az előttem intelmezőhöz, már nem csupán a nyelvhelyesség védelmében, hanem a merev, beskatulyázott, feltétlenül nyárspolgári életszemlélet ellen is. Hogy ne essünk át a vesszőparipa másik oldalára.
Megjelent A Hét V. évfolyama 50. számában, 1974. december 13-án.
