A hibás tördelésnek nemigen szokott megörvendeni a szerkesztő. Sem az olyan, aki huszonhetedik éve él az ólomsorokból rakott hasábok bűvöletében, sem pedig az, aki valahol a választópolgárság határán a minap hozta ki egy 16 oldalas kőnyomatos lap első számát.
A Juventus címűét, amelyet a Temesvári Magyar Tannyelvű Líceum ad ki. Persze nem a hibákkal kellene kezdeni. Sietek hozzátenni, hogy nem is azzal kezdtem. Csak úgy mellékesen hívom fel a fiatal kollégák figyelmét arra, hogy különösen vers esetében a szerző nevét mindenkor világosan fel kell tüntetni. Másként úgy tűnhetik, hogy a verset a szerkesztőbizottság írta, esetleg egy egész osztály, esetleg az egész iskola.
Például a Hazám címűt, amely így kezdődik: „Neked adnám a mezők szőkeségét, a tiszta láthatárt. Neked adnám a fák sötétzöldjét”. Jobbra-balra egy-egy cikket helyeztek, fölébe stilizált madarat rajzolok, népi motívumot, nincs is ezzel semmi baj, az egyik cikket Vásárhelyi Erzsébet írta alá, a másikat Herényi Erzsébet, csak épp a verset nem írta alá semmiféle Erzsébet, talán a két szomszédja egyikének a tollából származik, s az szerénységből nem akarta megtölteni nevével az oldalt, de hát arra való a tördelés, egy kis keret rögtön világossá tehetné a szerző kilétét.
Ebben a lapban is, amelyben éppen a főszerkesztő – Herényi Erzsébet – írja a jobb felől eső cikkben: „Annál büszkébb leszek azonban sikereidre (a Juventus sikereire – M. E.), mint szülő gyermekére, tudós felfedezésére, költő a versére”.
Hát máris büszke lehet rá, mert ügyes, mozgalmas írásokat tartalmaz, olyanokat, hogy az iskola életébe is bekönyökölhet rajtuk keresztül egy kissé az olvasó, a bíráló hang sem hiányzik, de még az információ sem, a sport sem, csak épp egy-két versnél incselkedett a tördelés ördöge, s így a szerzők kilétét illetően információ nélkül maradt az olvasó.
S mert nem akartam a hibákkal kezdeni, maradjunk abban, hogy ez nem is hiba, vegyük úgy, hogy csakugyan egy egész osztály, egész iskola írta a Hazám című verset, amely így fejeződik be: „Neked adnám a boldog nevetést, Ha nem te adtad volna nekem”.
A nemrég felavatott iskolában ez el is képzelhető.
Megjelent A Hét III. évfolyama 27. számában, 1972. július 7-én.