Akkoriban is nyár volt, sőt nyár dereka, jómagam pedig sokkal, jaj, sokkal fiatalabb, és meglehetősen tapasztalatlan, ami nemcsak abban mutatkozott meg, hogy írtam egy bökverset, hanem abban is, hogy volt hozzá bátorságom (ezt a hátam mögött némi módosítással mondták), és letettem az Irodalmi Főszerkesztő asztalára.
Átfutotta, kegyesen biccentett, és akkor mondta először azt a két szót, amelyet most egy rövid jegyzet címéül választottam:
– Eltesszük szilveszterre.
Lehet, hogy ez csak kifogás volt, lehet, hogy a bökvers nem is volt jó, de vigaszul szolgálhatott nekem, hogy más sem, senki sem írt azóta jó bökverset. Csak szilveszterkor.
És hányszor nem hallottam azóta is:
– Hogy elolvastam? Hát hogyne olvastam volna el? Rögtön fel is olvastam a szerkesztőségi titkárnak, tudod, ez nálunk a siker csalhatatlan jele, hiszen kéziratmérgezésünk van, de ez aztán akkurátus volt, látod, ezt kell csinálni, ilyen tömören, ilyen szellemesen, ez az, ami évek óta hiányzik. El is tettem szilveszterre.
Hát így állunk azzal a bizonyos könnyű műfajjal. Mert a könnyűzene szilveszter előtt is kelendő, éjfél után pedig különösen, a karikatúrát még a napilap is szívesen közli, a prózában voltaképp nincs is könnyű műfaj (istenem, egy kis húsz soros, sziporkázóan szellemes írás, amelynek megvan a sava-borsa – három hónapra elmenne érte juhászkutyának bármely rovatvezető), és persze szívesen látják a talpraesetten humoros, tréfásan klapanciás, ízléssel kihegyezett versikét is – de csak szilveszterkor.
Amiből ismét csak kiviláglik, hogy a költészet a legkomolyabb, hogy ne mondjam: a legarisztokratikusabb műfaj.
Igaz, hogy volt egy Heltaink, egy Nadányi Zoltánunk, sőt a nehézsúlyú Adytól is összeállt egy kötetnyi rövid dal egyről-másról, igaz, hogy a francia költészetben ott van Prévert, a németben Morgenstern, Ringelnatz, sőt Kästner is, a románban, hogy mást ne mondjak, Topirceanu. De mi ezeket is inkább szilveszterre fordítjuk.
A napokban olvastam bele Heltai Jenő összegyűjtött verseibe. Meglepően terjedelmes könyv. Igaz, hogy Heltai Jenő is szép kort megért. Sok szilvesztert.
Megjelent A Hét II. évfolyama 23. számában, 1971. június 4-én.