És lön, hogy Jákob legyőzte vala az angyalt, mert amaz angyalt, a bibliabélit még nem Leslie Charteris írta, minek folytán még nem ismerhette a cselgáncs nemes művészetét, mint kollégája a folytatásos tévé-játékokban. Az viszont könnyen meglehet, hogy Jákob szorgalmatosan gyakorolta a cselgáncsot atyjának sátorában, másként hogyan győzte volna le az angyalt, akit nem Leslie Charteris írt, hanem aki a mennyei bajvívó terekről jött vala egy kis szabadfogású birkózásra.
Mert ha észre tetszett venni, a mai westernekben is egyre előkelőbb helyet foglal el a cselgáncs, nemsokára teljességgel kiszorítja a pisztolyt, s miközben a történés egyre elhihetőbben, sőt istállószagúan realistább lesz, a hős pedig egyre borostásabb és toprongyosabb, a közelharcokban olyan lélegzetelállító mutatványokra kerül sor, amelyektől csorogni kezd a nyála a nézőtérre betévedt minden cirkuszigazgatónak.
S mivel az elért hatás nagy-nagy melegséggel tölté el a rendezői szíveket, jónak látták a cselgáncs korlátlan kiterjesztését a történelemre, ahol is az emberi értéknek ez a csalhatatlan fokmérője diadalmasan és látványosan érvényesül a hétéves, a harmincéves és a százéves háborúban, és éppúgy győzelemre segíti az igazságot Bizánc falai alatt, mint a viking tábortüzek vörhenyes fényében. Hovatovább a három muskétás kardja is csak nyársként szerepel a szalonnasütő jelenetekben, mert a három muskétás is a tenyere élével vagy az ellenfélnek a saját fején való áthajításával oldja meg a becsület és a lovagiasság bonyolultabb kérdéseit.
Hát nem példamutató ez a kezdeményezés? Nem kellene-e a világirodalomra is alkalmazni? Hogy a megírt és filmre vitt bajvívások közt ne legyen ellentmondás? Már Káinnal és Ábellel el lehetne kezdeni. Nem beszélve Dávidról, aki sokkal elhihetőbben győzi majd le a más súlycsoportból való Góliátot a cselgáncs mesterfogásaival, mint az amúgy sem fölötte előkelő parittyával. És aztán sorra következhetnék Romulus és Remus, Akhilleusz és Hektor, Toldi és a cseh bajnok, Szilágyi és Hajmási.
Ehhez az újításhoz nem is kell bátorság, csak egy kis csel, csak éppen annyi, amennyivel a filmbeli, tévébeli ökölvívó és cselgáncsozó lovagok már megbarátkoztattak. A félelem és gáncs nélküli cselgáncsozók.
Megjelent A Hét II. évfolyama 21. számában, 1971. május 21-én.
