Blikfang. Ugye, milyen szép szxó? Majdnem olyan, mint a pitypang. Persze olyan is, mint a firhang. Azt pedig senkisem vádolhatja sznobsággal. A blikfang azt jelenti – németül –, hogy megfogja az ember pillantását. Magára vonja és foglyul ejti. Ami ilyen, az szép magyarsággal blikfangos. Például egy könyvnek a címe. Mostanság a legtöbb könyv címe blikfangos. A hazaié és a fordításé egyaránt. A fordításé talán még inkább. Mert blikfangosról még blikfangosabbra fordítják, csak úgy kelendő. Ki adna ma egy regénynek olyan unalmas címet, hogy „Beszterce ostroma”? Vagy olyat, hogy „Rokonok“. A kutya sem nézne rá.
Ma regénynek, verseskönyvnek, színdarabnak, filmnek egyaránt blikfangos címet kell adni. Például: ,,A középcsatár hajnalban hal meg”.Vagy hogy mi is találjak néhányat: „Az égerfa-kolostor“ – verseskötet. „Mézeskalács őrgróf kamáslija” – sejtelmes társadalomrajz. „Az istennő pelikánja“ – önéletrajzi írás. „Egy királydinnye két nevenapja” – dráma. „Szélkakas téli villámfényben” – ez is dráma. „A szénégető 6.20-kor ásított“ – bűnügyi film. „Macskanadrág a kolumbáriumban“ stb.
Mert az igazi művészet ebben van. Jó címet találni. Sajnos, kissé még el vagyunk maradva. Mert a „Zokogó majom” jó cím lenne például, van benne blikfang, de van egy szépséghibája is. Valóban „A zokogó majomhoz” címzett kolozsvári kocsmáról szól. S ezzel súlyosan megsérti a játékszabályokat. Mert az istennő pelikánjában például (talán mondanom sem kell) se istennő nincs, se pelikán. Mint ahogy a királydinnye hívei se nézzék meg az említett gyülmölcs két nevenapját. Ha királydinnyét akarnak, menjenek egy kertészetbe.
A blikfangos cím nem kirakat, ahova kiteszik a tartalmat. A blikfangos cím: blikfangos cím. Edzettebb olvasó nem is próbálja megfejteni. A blikfangos cím magáért van. Hogy legyen. Hogy blikfangos legyen.
Sajnos, sokat kell még hadakoznunk azzal az ósdi felfogással, amely szerint a jó bornak nem kell cégér, s amely szerint egy regénynek bármilyen szürke lehet a címe, ha a tartalma viszont megragadó. Ilyenkor szoktak a „Rokonok”-ra meg a „Beszterce ostromá“-ra hivatkozni. És vannak, főleg kritikusok, akik nem átallják kijelenteni, miszerint ez még mindig jobb, mintha az izgalmas cím mögött szürke, semmitmondó kis munka húzódik meg. Ezek persze elfogultak. És főleg: dunsztjuk nincs a blikfangról.
Megjelent A Hét IV. évfolyama 32. számában 1973. augusztus 10-én.