Postán is válaszolhattam volna annak az olvasónak, aki ugyan nem nekem címezi a levelét, de az én írásaimban is jó néhányszor rábukkant az „illető” szó szerinte helytelen használatára – mégis közzé teszem a dolgot, mert a jelenség enyhén közérdekű.
A levél íróját egyik tanára rekcumozta meg, amikor „az illető vesé“-ről beszélt: felhívta a figyelmemet, hogy ez nem helyes, ez a szó befurakodott, betolakodott nyelvünkbe, csak személyekkel kapcsolatban használható…
Tekintsünk el a logikai melléfogástól (egy betolakodott szó személyekkel kapcsolatban sem használható), és maradjunk a lényegnél: használható-e az „illető“ szócska más élőlényekkel, tárgyakkal kapcsolatban? Leírhatom-e ezt, hogy az illető diófa, okirat? Az értelmező szótár szerint igen. Példát is ad, s ezzel a vitát le is zárhatnák. Ha a kérdés nem volna – mint mondtam –, enyhén közérdekű.
Mert a feltétlenül jószándékú (és szükséges!) nyelvápolás hevében olykor a nyelv kialakult szabályainak rendjei közt babonák is fölvetik a fejüket. Ezek a babonák a meglévőknél szigorúbb, nem létező szabályokat teremtenek (vagy elavultakat támasztanak fel), s aztán kezdődik a kivont szablyás haddelhadd.
Nyelvészeti szempontból is érdekes lenne ezeknek az árnyékszabályoknak a jegyzékét összeállítani. Ennek híján a köznapi tapasztalatból kiindulva csak arra hívnám föl a figyelmet, hogy miért, miért nem, milyen előszeretettel kiáltanak ki egyesek csak személyeket megillető előjogokat. Az egyik példát épp az említett levél szolgáltatja.
De vannak akik azt állítják, hogy a „többek között“ vonatkozhatik csak személyekre. Merthogy a „többek“ azok személyek. Egyébként tessék úgy írni, hogy a „többi között”, ami ugyancsak nem helytelen, a megkülönböztetés még tetszetős is, csak éppen nem igaz.
És mekkora vihart kavar – immár elterjedten – az „őket” szócska. Állítólag ez is csak személyekre vonatkozik. Holott „elővettem a könyvet, és leporoltam” – de „elővettem a könyveket, és leporoltam őket”. S akik érzik, hogy a többesszám milyen erélyesen követeli a névmást, odabiggyesztik kínjukban – és hibásan –, hogy „azokat”.
Azt mondtam, hogy „enyhén közérdekű”, mert bárcsak az lenne a helyzet, hogy széltében-hosszában is az „illető”mindig ártalmasak, hisz legfennebb „szóban forgó” babona lesz belőlük. De már az „őket” gyomlálása esetében nyelvrontó lesz a nekibuzdult nyelvőrből.
Megjelent A Hét IV. évfolyama 52. számában, 1973. december 28-án.
