Szokásos kérdés, ha azonos nevű személyeket akarnak pontosabban megkülönböztetni. Arról, hogy magának a névnek is megvan a maga külön származása, őse, családfája, már ritkábban esik szó. Humoros cikket olvastam a minap arról, hogy mi lenne, ha Shakespeare-t Dárdarázó Vilmosnak neveznők magyarul. Persze, hogy abszurdum, de az vajon rendjén van-e, hogy a nagy drámaíró tisztelőinek jelentős hányada nem tudja, hogy ez a név mit jelent? Azt is kevesen tudnák megválaszolni, hogy mi az Orbán ellentéte. Hogy városit jelent, és hogy ellentéte a „pogány“, a vidéki, s mindkettő arra utal, hogy a kereszténység előbb városon terjedt el. Lám, nem csupán esetlegességek derülnek ki a nevek szófejtése során!
Ehhez képest elég keveset foglalkozunk vele – és elég végletesen. Mert vagy megmarad az egész a nyelvészek műhelyügyének, vagy a nagyközönség elé kerül, de akkor a legtudományosabb magaslatokból a magazinrovatok legvásáribb furcsaságai közé kell leszállnia. Holott a középútnak is lenne némi jogosultsága: a személy- és helynevek eredeti jelentésével való komolyabb megismerkedésnek. Valahogy tökéletesen beleillenék a tudománynépszerűsítésbe, amely miután megismertet az élettan, a fizika és a csillagászat annyi csudabogarával, végre a régi ismerőseinket is bemutathatná nekünk.
Jómagam például megjártam Koppenhágát, és nem tudtam még, hogy a város neve kereskedők kikötőjét jelenti. És Frankfurtban is jó lett volna tudni, hogy a frankok átkelőhelyén járok. Hogy Norvégia észak útját jelenti, azt már némi német nyelvtudással is ki lehet következtetni. De hogy Genf deltát jelent, ahhoz már a kelta nyelvvel kellene megbarátkozni – de ki tud manapság keltául? Érdekes fölfedezés az is, hogy Kalifornia forró kemence, hogy Costa Rica gazdag part, és hogy Rhodosz szigetének neve voltaképp rózsát jelent. Hondurasé ezzel szemben szörnyű hullámokat, a hírekben sűrűn szereplő Nairobié pedig egyszerűen hideg vizet. Hogy Rejkjawyk füstölgő öböl, és hogy a Fuzsijáma páratlan hegy az rendjén van, de vajon miért jelenti Rangoon az igyekezetek végét. Szép az, hogy Addis Abeba jelentése új virág, különös, hogy Khartumé elefántormány, meg hogy Singapore-é oroszlánok városa, a Kilimandzsáró nevébe viszont egyenesen bele lehet borzongani: a lázat hozó démon…
Itt már abba is kell hagynom, de nem baj, hiszen elég volt ahhoz, hogy kiderüljön: valaki hozzáértőbbnek valahol módszeresebben kellene folytatnia.
Megjelent A Hét V. évfolyama 31. számában, 1974. augusztus 2-án.