Anticselekmény azért, mert nem történt semmi. És hogy ez a semmi hol nem történt, az is meglehetősen homályos. Egy homályos konyhában, egy homályos albérleti szobában, egy kávéház homályos sarkában. Hogy kik voltak jelen? Azt nem lehet egykönnyen megállapítani. Ketten bizonyára. Mivel beszélgettek. Meg aztán volt egy harmadik is. De hogy mikor jött be, mikor ment ki, hogy egyáltalán ott volt-e végig, az fölötte kétséges. Akárcsak az, hogy ez a harmadik ki volt. Lehet, hogy a postás. Lehet, hogy egy nagynéni. Üdülő alezredes vagy nyugdíjas útmester. Esetleg a jóisten. Vagy a sors. A Nemezis. Mit lehessen tudni… Hiszen csak egyszer szólalt meg, és csak annyit mondott, hogy: hm. Színikritikus is lehetett.
Ez persze nem is fontos. A másik kettő a fontos. Aki végig bent volt. Az albérleti szobában, a Sing-Sing cellájában vagy a kölni dómban. A Vatikán pincéiben vagy a francia akadémia padlásán. Nyilván ez sem fontos. Sajnos, erről a kettőről sem tudjuk, hogy ki volt. Ha nemek szerint osztályozunk, három lehetőségünk van. Két férfi. Vagy két nő. Vagy egy férfi meg egy nő. De még az utóbbi esetben sem tettek olyat, amit egy férfi meg egy nő az akadémia padlásán legalábbis megpróbálna.
Hogy mégis mit csináltak? Semmit. Illetve beszélgettek, ők ketten. A harmadik csak egyszer szólt bele. Azt mondta, hogy hm. (Mégiscsak színikritikus lehetett.) És hogy miről beszélgettek? Ki tudja azt… Az egyik azt mondta, hogy igen. A másik rávágta, hogy nem. Mire az egyik: de mégis. Erre a másik: meglehet. Ezután hosszú szünet következett. Szemlátomást töprengtek. Azon, amiről beszélgettek. Amit az egyik állított, és a másik nem akart elhinni. De amaz kitartott a véleménye mellett, mire emez hajlandónak mutatkozott, hogy jobban meggondolja a dolgot. A homályos kérdést a homályos helyiségben. Ismét fölcsattant egy hang – már lehetetlen volt megállapítani, hogy melyiké.
– És mégis! – mondta zihálva. – Miért mégis? – kérdezte a másik. – Csak! Ennél sokkal több nem is történt. És én most azon töröm a fejem – ennek a kis írásnak is az a célja, hogy talán tanácsot kaphatnék valakitől –, nem kellene-e ebből az egész micsodából egy zamatos kis modern karcolatot írni?
Megjelent A Hét II. évfolyama 10. számában, 1971. március 5-én.