Ércnél maradandóbb emlékművet állított magának saját verse szerint az ókori Horatius. És ércnél maradandóbb emlékművel már nem egy kiváló fiát tisztelte meg azóta is az emberiség.
Ha villanykörtét vásárolunk, meg kell mondanunk, hogy hány voltos feszültségre óhajtjuk és hogy hány wattos izzóra van szükségünk. S ezzel rögvest két neves feltaláló nevét is kimondtuk. Ércnél maradandóbban, mert a villanykörte kiég (néha elég gyorsan), s akkor ismét ki kell majd mondanunk. S a villanyszámlában is ott van a kilowatt, egy szó, amelyet számtalanszor kimondunk és leírunk, de csak ritkán jut eszünkbe, hogy egy személy nevét emlegetjük – mintha azt mondanák például, hogy kilonagy vagy kilokovács…
Nobel nevét őrzi a nobélium, Mansardét a manzárdszoba és Mac Adamét a makadámút. És egy Dobos nevű cukrászét a dobostorta, egy Varga nevűét a vargabéles. Ércnél maradandóbb dobostorta… de nemcsak kisebb jelentőségű példák vannak, hanem negatívak is. Lynch bíró nevéből a csöppet sem rokonszenves lincselés és egy Boycott nevű fukar angol földbirtokos nevéből (akihez napszámos nem szegődött el) az ércnél maradandóbb bojkott kifejezés.
De maradjunk a pozitív példáknál, mert azok a szebbek. Fölfedezni vagy föltalálni valamit, ami olyan új, hogy még kifejezés sincs rá – és nevet adni neki vagy szerényen megvárni, amíg rólunk nevezik el. Istenuccse többet ér a szobornál!
Mindez pedig úgy vált éppen most aktuálissá, hogy az angliai Brightonban összeült az Astronomical Union kongresszusa, amely a többi között neveket javasolt a Hold nemrég még ismeretlen túloldalán található „holdrajzi” képződményeknek, krátereknek és a többinek. Nem kevesebb, mint 513 nevet. A tragikusan elhunyt Gagarinét, az élő Armstrongét, H. G. Wells nevét (képzelt űrutazásaiért), de az óangol költő, Chaucer nevét is. Ezeket még utólag jóvá kell hagyni, de vétóra nemigen kell számítanunk.
Ezek után a Hold nemrég még ismeretlen és eleddig rideg túlsó fele olyan lesz, mint egy mellszobrokkal beültetett kavicsos sétány. Ércnél maradandóbb emlékműve a világűr és a szellem úttörőinek.
Optikai csalódás lenne, ha a teliholdat ettől egy kissé fényesebbnek érezzük?
Megjelent A Hét I. évfolyama 5. számában, 1970. november 20-án.