Történt pedig hat- vagy hétesztendős koromban, hogy szüleim megrendelték nekem egy teljes esztendőre a Cimborát. Itt-ott böngészgettem már, hiszen az is kötelezett valamire, hogy az én nevemre hozta a posta, később be is köttették nekem, s lett belőle vastag, nagy könyv, amelyet még jó néhány esztendeig bújtam fáradhatatlanul. Elolvastam én kétszer-háromszor is, mert abban a korban még mindent kétszer-háromszor olvastam el, de egyszer legalább azért, hogy megkeressem a tigrist.
A tigrissel pedig az volt a helyzet, hogy valamely tudománynépszerűsítő cikk vagy útleírás végén az alábbi közleményt olvashattam – gondolom, érthető, hogy az idézet csak esetlegesre sikerül:
„Legközelebb a tigrisről írunk nektek, kedves gyerekek!“
Hát én nekiálltam, és kerestem a tigrist. Nem volt még Indiában olyan megszállott tigrisvadász, aki úgy kereste volna, mint én. De mindhiába. Hajlékony, csíkos teste csak nem villant elő a hasábok közül.
Olvastam én ókori királyról, akit kínpadra vontak, gyerekekről, akiket egy éjszakán keresztül rémített egy macska valami ócska épületben, olvastam a befalazott diákról és egy csodálatos kert hetvenhét almafájának egyetlen aranyalmájáról meg a kislányról, aki egymaga szeretett volna egy üveg befőttet megenni, s csak felnőtt korában jött rá, milyen szomorú dolog egyes-egyedül megenni egy üveg befőttet, de a tigrisről hallgatott a krónika.
Olvasás közben többnyire meg is feledkeztem róla. Sok mindenre emlékszem, kivéve a szerzők nevét, mert akkoriban ez még semmit sem mondott nekem. Bezzeg most, hogy belelapoznék abba az évfolyamba – de azóta sem találom sehol. Ahogyan akkor sem találtam meg a tigrist.
Bizonyára valamelyik munkatárs megígérte, és drága munkatársi szokás szerint sohasem írta meg. De ez úgysem fért volna az én fejembe. Végig magamat hibáztattam, amiért nem találom, mert egyszerűen lehetetlennek éreztem, hogy valami, ami ki van nyomtatva, ne legyen igaz vagy utólag ne váljék igazzá.
Kezdtem tehát elölről…
Gondolom, senki sem csodálkozik el rajta, hogy mostanság, amikor sűrűn esik szó a leírt szó hiteléről meg az Írói felelősségről, nekem, kissé primitív, kissé leegyszerűsítőasszociációval, de eszembe jut a tigris.
Megjelent A Hét II. évfolyama 48. számában, 1971. november 26-án.
