A Neckar hídjáról nézve is szép a naplemente. Az ember a kőperemre könyököl, és elnézi a pirosra gyúlt vizet, pirosra gyúlt vízen a lomha uszályokat. Nézi a vizet, amely a Fekete Erdőben ered, a Duna forrásvidékén, mégis a Rajnához szegődik el. És fölnéz a hegyre, az ormot csipkéző kastélyfalakra, hiszen annyiszor látta őket képeslapon, s most olyan furcsa, hogy a képeslap felköltözött a valóság szombat esti egére.
Az ember egy kissé fáradt, mert a regényes szűk utcákat járta, farkasszemet nézett a legrégibb német egyetemmel, még egy kicsit Kálvint is kereste volna, ha tudja, hogy hol lel rá, most pedig csak nézelődik, nézi a pirosra gyűlt vizet, a gáláns szombat esti népet, diákokat, aztán olvasgatni kezdi, ami olvasnivaló itt akad.
Például két rejtélyes mondat: „Heidelberg meghal! Mentsétek meg Heidelberget!” Érdekes, ezt eddig nem vette észre az ember, a város elevenen, fiatalosan zsibong, de aki ezt a két mondatot kiírta ide, a Neckar hídjára, biztosan gondolt valamire. Szennyeződésre, műemlékvédelemre, a modern élet ostromára az ősi kisváros ellen – ki tudja, és kit is lehetne megállítani szombaton este, hogy „nem tetszik tudni, kérem, miért hal meg Heidelberg?“
Nézzük tovább, négysoros vers Heidelberg jelképéről, a kőmajomról: „Mit bámulsz engem? Nem láttad még az öreg majmot? Ha körülnézel Heidelbergben, egy-két társamat megpillantod.” Nocsak! Vérbeli német humor. De az olvasnivaló ismét komolyra fordul, íme, a híd históriája. Már 1300 óta fahidak álltak itt – és a kőmajom is. A kőmajmot a franciák 1689-ben felrobbantották, a hidat is felégették. A mai, úgynevezett „régi“ híd az első, amelyet ezután kőből emeltek, bizonyos Mathias Maier állította 1786–88-ban. Ez így mind rendjén is lenne, csak épp hogy az egyik szó vastagon át van húzva. Az, hogy „franciák“. Vajon miért? Megsértődött, aki kihúzta, vagy szégyellte magát?
Mozgalmas a szombat este itt Európában, a régi egyetemek, kőmajmok és kihúzott szavak környékén. Német szó, angol, francia, olasz. Francia rendszámú kocsi, spanyol rendszámú kocsi, svájci rendszámú kocsi. Sedan és Verdun, s ami utána jött…
Szégyellte magát vagy megsértődött? Ezt már még kevésbé lenne kitől megkérdezni. Pedig ha tudná az ember…
Megjelent A Hét IV. évfolyama 12. számában, 1973. március 23-án.