Van a fővárosban egy állandó jellegű kiállítás, méghozzá az utcán, igaz, hogy csak egy kirakatsor, de a járókelők gyakran meg-megállnak előtte. Az építészeti főiskola diákjainak tervrajzai láthatók itt, takaros házacskák, modern vonalú épületek, széles ablakú tornyok, merész és fiatalos elképzelésre valló ötletek. Némelyike talán meg is valósul, némelyike alighanem csak vizsgadolgozat marad, de annak is az egyik-másik elmésebb megoldása, talán csak sokkal később és nyilván tökéletesítve, felbukkan majd a jövendő mérnök egyik jövendőtervrajzát.
Nem is erről akarok én most szólni, hanem arról, ami meg-tervezhetetlen, és mégis ott van a tervrajzon, az egy-két árnyékos fa, némelyik lehetne tölgy vagy diófa, némelyik pedig szemlátomást jegenye, és ott van az árnyéka is, a megtervezett lombok megtervezett árnyéka, úgy ahogyan csak húsz-egynéhány év múlva lesz megvalósítható, mert az ilyen fa nem előregyártott elemekből készül, csak úgy hipp-hopp, mint a nyolc emeletes épület, hanem a maga törvényei szerint terebélyesedik bölcsen, kitartóan s bizony elég lassan.
De már az is szép, hogy a diák odaképzelte a lombkoronák körvonalainak millió lehetősége közül ezt az egyet, arányosan, hogy a fa és az épület összbenyomása kielégítő legyen, és nyilván, amikor végez, épít is majd ilyen házat, s mellé is odaképzeli a lombkoronát, a lombkorona árnyékát, no persze, nem valósíthatja meg, ez már nem az ő dolga, hanem a városi főkertészé vagy a lakóké, ö csak az állványzat lebontására adja ki az utasítást, a törmelék, az is másnak a gondja, talán a köztisztasági hatóságoké, még a járda sem tartozik rá, még kevésbé az úttest, és legkevésbé a zöld övezet, az árvácska, a szekfű, a dália, azt is vagy a város ülteti el, vagy a lakók, az is előfordul, hogy egyik sem, s akkora tervrajzon ott a lomb meg az árnyék, a valóságban pedig a kopárság meg a rekkenő hőség, de az ilyen esetek már egyre ritkábbak, tessék csak kisétálni valamelyik új negyedbe, késő őszig csupa virág minden, hát persze, a fák, azok ritkábbak, a csemete is ritka, s ahol ma nincs csemete, ott tíz év múlva sem lesz lombkorona, s a hancúrozó gyerekek még felnőtt korukban sem érik meg az árnyékot.
Pedig azt az árnyékot a mérnök már diákkorában megtervezte, mégis lehet nézni, egész kirakatsor van belőle.
Vagy talán csak akkor tervezte meg?
Megjelent A Hét II. évfolyama 45. számában, 1971. november 5-én.
