Őrizetbe vette múlt héten az iráni biztonsági szolgálat Voria Gafurit (Vouria Ghafourit), az ország egyik legismertebb focistáját, aki a gyanú szerint a rezsim ellen uszított azzal, hogy a közösségi médiában felszólította a kormányt, hagyjon fel a kurdok gyilkolásával. A kurd származású labdarúgó nem először került a hatóságok látókörébe: Gafurit korábban már őrizetbe vették a külügyminiszter kritizálásáért. Most viszont a nemzeti csapat hírnevének megsértésével is vádolják a férfit, aki egyébként (valószínűleg épp a politikai véleménye miatt) nem szerepel a katari világbajnokságon. Sokan ezért azt gyanítják, hogy a sportoló elleni fellépés leginkább a nemzeti válogatottnak szól, amely azért váltotta ki a rezsim dühét, mert – tiltakozásul a hazájukban zajló tüntetések elleni véres hatósági fellépések miatt – játékosai nem énekelték el a meccs előtt az iráni himnuszt az Anglia elleni meccsen. Mások még ennél is tovább mennek: szerintük könnyen előfordulhat, hogy hazatérve súlyos megtorlás éri majd a válogatott tagjait.
Az iráni válogatott nyílt tiltakozása ugyanakkor egyáltalán nem egyedülálló az iszlám köztársaság történetében. Emlékezetes: 2009-ben hatalmas erejű tüntetéshullám söpört végig az országon, miután Mahmud Ahmadinezsád keményvonalas elnök újrázott a választásokon. A politikus riválisának, Mir Hosszein Muszavinak a hívei több hónapon keresztül demonstráltak, mert szerintük választási csalás történt. Az összecsapások során több tucatnyian meghaltak, ami ellen a válogatott hat tagja oly módon tiltakozott, hogy zöld pántot húzott a csuklójára a Dél-Korea elleni vb-selejtező mérkőzésen. (Noha az iszlám színe a zöld, időközben az ellenzék, illetve az ellenállás szimbóluma lett odahaza). Habár a legtöbb játékos a félidőben levette a csuklópántot, volt aki megtagadta az utasítást. Az 1–1-es döntetlennel végződő mérkőzés után a Teheránba hazatérő tiltakozó játékosok nem kapták vissza az útlevelüket, sőt négy focistát még attól is eltiltották, hogy interjút adjanak a sajtónak. A négy legdacosabb játékos karrierjére azonban az igazi csapást az jelentette, hogy életfogytiglan eltiltották őket a focitól.
Az utóbbi évtizedekben egyébként a futball az iráni társadalmi élet egyik legvitatottabb és leginkább átpolitizált színterévé vált. Ez még a drukkerek által hordozott szimbólumokon is meglátszik: a teokratikus rendszer hívei Irán hivatalos zászlaját használják a nemzeti tizenegy meccsein (ennek közepén az embléma öt része az iszlám öt alapelvére utal, és együtt az Allah szót alkotják).
A rendszerellenes szurkolók viszont előszeretettel használják az iráni császárság zászlaját, amelyen a zöld-fehér-vörös mezőben a napos-oroszlános szimbólum látható. De olyanok is vannak, akik ki akarnak maradni ebből az ellenségeskedésből, ezért a zászlajukon nem használják többé sem a vallási, sem pedig az oroszlános szimbólumot, helyette csak az ország nevét írják a fehér mezőbe.
A megosztottság azonban egyre élesebb, ami a mostani, Anglia elleni meccsen is meglátszott: sajtóhírek szerint a találkozó ideje alatt a rezsimpárti hívek zaklatni kezdték azokat, akik nem szimpatizálnak a hatalommal. Aggodalomra az ad okot, hogy kiderült: Teherán az elmúlt hetekben folyamatosan egyeztetett Dohával, hogy a katari hatóságok akadályozzanak meg minden olyan akciót, amellyel a focidrukkerek a rezsim ellen tiltakoznának.
Mire számíthatnak ezek után a válogatott tagjai miután hazatérnek? Noha a brit Sun arról írt, hogy börtönbüntetéssel, sőt akár halálbüntetéssel is sújthatják a protestáló játékosokat, szerencsére ennyire mégsem rossz a helyzet. A rezsim eddig inkább az eltiltás és az elhallgattatás eszközével élt. Nem sok jót ígér ugyanakkor, hogy a rendszer képviselői ma már egyre nyíltabban beszélnek arról, hogy törvényileg is fel kellene lépni a nemzeti himnusz és a hivatalos zászló iránti „tiszteletlenséggel” szemben.
Megjelent a nyomtatott Magyar Hang 49. számának Világkép rovatában 2022. december 8-án.