A filmipari szabályok szerint úgy pontos a sikerünk, hogy egy többségi francia film magyar rendezője kapott Arany Pálmát, aki immár Párizsban él.
Így vagy úgy, de a tehetségeink szárnyalnak: Buda Anna Flóra 27 című animációs etűdje kapta a legjobb rövidfilmnek járó Arany Pálmát szombat este a 76. cannes-i fesztiválon. A kategória műveit értékelő zsűri elnöke Enyedi Ildikó volt, aki azzal indokolta a döntést, hogy Buda Anna Flóra alkotása őszintén és elképesztő művészi eszközökkel beszél egy egész generáció életérzéséről. Hozzátennék még egy jelzőt: bátran. Nem rest elhallgatni, hogy huszonhét évesen, vágyakkal teli nőként a szülőkkel lakni kínszenvedés lehet, és valamiért mindannyian úgy érezzük, hogy ezt a depresszív valóságot bódult álmodozással lehet megélni és mi más lenne, ami eltereli a figyelmünket, mint a szex? Buda Annak Flóra mindezt tizennégy percben kódolta, olyannyira elementárisan, hogy a világ legfontosabb fesztiválján ez fődíjat ért – és tegyük hozzá, animáció nagyon ritkán szokott nyerni.
Az már a győzelem tekintetében lett téma, hogy a filmtervet háromszor is visszautasította a Nemzeti Filmintézet, akik most óriási gratulációt küldtek. Legyünk kegyesek, hogy őszinte és belátó gesztus ez. Miképpen az is az volt, hogy Buda Anna Flóra a magyar tanároknak és diákoknak is ajánlotta a díjat, akiknek most nagy szükségük van a támogatásra. Azt már Osváth Gábor magyar producertől tudtam meg, hogy a 27 végül francia támogatásból, a Miyu Productions jóvoltából készült, akik a CNC-tól (francia filmalap) normatív támogatást kaptak, így alkotói szinten lehetett a film totálisan magyar. Mivel hazánkban készült a mű, a filmgyártáshoz kapcsolódó adókedvezményben részesült, ez 15 millió forint volt, miközben a teljes büdzsé meghaladta az ötvenmillió forintot. Így a filmipari szabályok szerint úgy pontos a sikerünk, hogy egy többségi francia film magyar rendezője kapott Arany Pálmát, aki immár Párizsban él. Beszéde egyébként átütötte a francia érzékenységet, a Liberation egy vélemény cikkében még ironikusan kritizálja is. Ez pedig remek: művészként él a jogaival! Igen, éljen is!
Magyar film nyerte Cannes-ban a rövidfilm kategóriát – Tizenegy alkotás közül Buda Anna Flóra 27 című animációs filmjét választotta a legjobbnak a zsűri a 76.…
A Cannes-i fesztivál gálájának a színpadán teljesen bevett szokás a politikai megnyilvánulás és/vagy szolidaritás. Még John C. Reilly – aki az Un Certain Regard szekció zsűrielnöke volt – is szót emelt a Hollywoodban éppen sztrájkoló forgatókönyvírók mellett, ám az, hogy az Egy zuhanás anatómiája című művéért nagyjátékfilmes Arany Pálmát kapó Justine Triet nekiment a Macron-kormánynak, szinte kötelező program volt: szavai szerint a döntéshozók semmibe veszik a nyugdíjreform elleni tüntetéseket. Amúgy minden téren ez megy, a leépülés és elvonás. És az sem volt meglepő, hogy a francia kulturális miniszter kikérte magának Justine beszédét, hangsúlyozva, hogy itt a kultúrára sokat áldoznak.
Amúgy, ha már társadalmi témák és fejlődés: Cannes hetvenhat kiadása alatt Triet a harmadik nő, aki fődíjat kapott – és akkor azt is tegyük hozzá, hogy a második francia. Az Egy zuhanás anatómiája egy írónő drámája, akit bíróság elé állítanak a férje meggyilkolásának a vádjával. A főszereplő Sandra Hüller zseniális, miképpen a Grand Prix – A zsűri nagydíját (és a kritikusok Fipersci elismerését) kapó az Érdekvédelmi területben. Az amerikai-brit-lengyel koprodukcióban készült dráma Auschwitzban játszódik és annak parancsnoka, Rudolf Höss a központi karaktere. Még pontosabban az SS-tiszt és teljes családja, akik totális idillben élnek a koncentrációs tábor közepén és a feleség szerepében Sandra Hüller dermesztő alakítást nyújt. Miközben a háttérben folynak a kivégzések és zakatolnak a krematóriumok. Pazar és precíz alkotás, kegyetlen hatású – csodálkoznék, ha 2024-ben nem ez kapná a legjobb filmnek járó Oscart, erre nyugodtan lehet akár pénzzel fogadni. A rendező színészeit emelte ki a beszédében, jelesül, hogy segítettek abban, hogy a nézők feltehessék maguknak a kérdést: mennyire hasonlítunk rájuk? Nem mellékesen, Hüller bármelyik filmért megkaphatta volna az aktor-elismerést, de azt végül Merve Dizdar kapta Nuri Bilge Ceylan Kuru Otlar Üstüne című filmjében nyújtott alakításáért. Nem volt rossz, de ő inkább mellékszereplő lenne egy angolszász díjátadón az elöltött „képernyőidő” alapján. A legjobb férfi alakítás díját Yakusho Koji kapta, Wim Wenders Perfect Days című filmjének főszereplője, melyben egy értelmiségi vécépucolót alakít, aki képes élvezni és kiélvezni az élet leggyönyörűbb pillanatait. Nem mellékesen Wenders, aki régóta keresi önmagát, totálisan megújult. Sosem gondoltam volna, hogy benne még egy remekmű – ő is megérdemelt volna egy díjat, ezt a hiányt a Nemzetközi Ökumenikus Zsűri némileg orvosolta. És várom következő Wenders mozit, ez elképesztő!
A zsűri díját Aki Kaurismaki Hulló levelek című filmjének ítélték, a legjobb rendezőnek pedig Tran Anh Hungot választották La passion de Dodin Bouffant (Dodin Bouffant szenvedélye) című filmjéért. Előbbi rendezője ugyan korábban azt mondta, hogy visszavonul, meggondolta magát – és milyen jól tette! Holappa és Ansa között azonnali vonzalom lobban fel egymás iránt, de a happy endért sokat kell dolgozni ebben a felemelő és csupaszív filmben. Természetesen azért, mert Holappa szerencsétlenül hülye, alkoholista és nagybetűs lúzer, akinek óriási a szíve – azaz tipikus Kaurismaki figura, akiben sokszor magunkra ismerhetünk. Tran Anh Hung rendezői elismerése totálisan rendben van, hiszen sosem látott módon mutat meg egy goumet-et és a főzés művészetét. A már legnagyobb francia sztárrá váló Benoit Magimel is lehetett volna legjobb színész – de ne legyünk telhetetlenek.
A hivatalos program fiatal és kísérletezőbb filmjeit felvonultató Un certain regard szekció fődíját a Hot To Have Sex kapta. Ilyen címet totál pofátlanság adni, hiszen ösztönből beül rá az ember. Jegyezzük meg az elsőfilmes Molly Manner-Walking nevét, mert filmet is tud rendezni. A keserédes dráma épp felnőtté érő lányokról szól, akik elmennek egy képzeletbeli tengerparti városba pihenni. Nagyon hangosak, nagyon sokat isznak és mindegyik arra vágyakozik, hogy egy fiú (vagy lány) „megdöntse”. De leginkább Paige szeretne révbe érni, miután folyamatos alázás éri, amiért még szűz. Aztán, persze sikerül ezt elveszítenie az ártatlanságát, de nem úgy ahogy ő szerette volna. Az eddig hangos, vicces és tomboló film lassan drámává érik, ahol az érzelmek veszik át a stafétát.
Cikkünk elkészítését a Budapesti Francia Intézet támogatta.
Óriásit gratulált Buda Flóra Annának a Nemzeti Filmintézet, miután háromszor utasították el a filmtervét – A film francia támogatással készült el.
Megjelent a Népszava Kultúra rovatában 2023. május 28-án.
