Orbán Viktor a „Reakciós Hadiállam” ideológiájának képviselője volt a világpolitikában. A „Reakciós Hadiállam” szemben áll a világias modernitással és a kapitalizmussal; eszményképe a hierarchikus kollektivista társadalom, amelyben mindenki „jó katona módjára” fegyelmezetten szolgálja a magát egyházakkal, vallással legitimizáló Államot. Maga a Hadiállam nem a piaci logika alapján, hanem versenyképtelen pártállamként működik, de haszonélvezője a gazdaságilag jól működő kapitalista világnak (amiképpen az orbáni-Magyarország parazitája volt az általa liberális baleknek tartott és támadott Európai Uniónak). Orbán önbizalmát sokáig erősítette, hogy azt hihette ő a természetszerűen szuverenitásra törekvő „nemzetállami bürokraták” szószólója. Elvileg minden független állam attól „független”, hogy nem engedi a nemzetek feletti, globalista intézményrendszerek beleszólását a politikájába. Ettől gondolta magát „szabadságharcosnak” az internacionalistává váló világpolitikai életben. És mivel minden nemzetállami bürokrata érdeke megvédeni az iróasztalát és vele a hatalmát a nagy nemzetközi konglomerátumoktól, ezért Orbán kezdetben a betyáros virtusával népszerű is volt a nacionalista, rasszista, migráns-ellenes és EU-ellenes körökben.
De Orbán nagy barátja, Putyin elkövette azt a hibát, hogy elhitte a saját propagandáját, és az amúgy elég sikeresnek mondható média- és kiberháborúja után igazi háborúra vetemedett, aminek következtében a látszatok kártyavára összeomlott.
Először is kiderült, hogy a Nyugat nem haldoklik, még akkor sem, ha pár évvel ezelőtt maga Emmanuel Macron is (noszogató szándékkal) a NATO-t „agyhalottnak” nevezte!
Másodszor a villámháború megnyerésére képtelen Oroszország épp a létjogosultságában: hadiállami szerepében vallott kudarcot.
Annyira átlátszó volt a háborús ürügy, annyira egyértelmű volt az agresszió, hogy még a nyugati világ reakciósai is elhatárolódtak Putyintól és a hozzá kötődő Orbántól.
Még ha nyer is Orbán a választásokon, a Putyinhoz fűződő barátsága örök szégyenfoltot ejtett a renoméján – és sajnos Magyarország megítélésén is. Orbán nemzetközi elszigetelődése Magyarország további elszegényedéséhez és az ő idő előtti lemondásához fog vezetni nagy valószínűséggel a kormányfői posztról
Címkép: Pápai Gábor/ Népszava
Forrás: Újnépszabadság