A „dictator” eredetileg olyan római tisztségviselő volt, akinek rendhagyó megbízatása egy katonai idényre, azaz csak hat hónapra szólt, éspedig válsághelyzetben.
Hogy állunk Magyarországon? „Háborús vészhelyzet” van, ami valójában nincs… Mert hiába sérti az orbánista szuverenista-nacionalisták önérzetét a NATO-tagság, amelyben Magyarország együttműködésre „kényszerül” a szövetségeseivel, ugyanakkor mindez védőernyőt, biztonságot is jelent számunkra. Nincs valódi ok a háborús hisztériakeltésre, hacsak az nem, hogy a békeidők kötelező kormányfeladatait – a gazdaság menedzselését, a lakosság szociális-oktatási-egészségügyi karbantartását – elszabotáló Orbán kormány ezzel, a pánikgomb nyomogatásával akarja elterelni a figyelmet a tehetetlenségéről.
Teljhatalma volt a „dictator”-nak, de csak hat, azaz hat hónapra! Nálunk, ahol látszólag köztársaság, többpártrendszer és parlamentarizmus van, a miniszterelnök hatalma a császári teljhatalommal ér fel, méghozzá korlátlan ideig… A magyar miniszterelnök, hogy valamiképpen megfeleljen a hadvezéri képnek, mint a falu nagyhangú, verekedős bikája mindig harcba indul hol a mesebeli gonosz Soros, Brüsszel, hol a disznók ellen.
Orbán, aki botcsinálta „dictator”-ként már minden fontos fronton vesztésre áll, egyedül csak a „kolbász és sonka hadművelettel” tudja elkápráztatni híveit. Itt tartunk tehát a disznóságoknál…
Forrás: Újnépszabadság