és szabadságot. A rendszerváltás óta a legveszélyesebb populista diktátor. Fotó: Facebook/Magyar Péter
Magyar megismételte azt a zsarolását, hogy „aki nem a Tiszára szavaz, az Orbánra szavaz”. Ez nem igaz, mert aki nem a Fideszre és nem Tiszára szavaz, az harmadik pártra szavaz. A Kutyapártra vagy a Demokratikus Koalícióra. Ha más pártra szavaz, annak egyetlen oka az, hogy nem akar a Tiszára szavazni. Ezért egyetlen ember felelős, Magyar Péter.
Ez bemutatja a populista zsarolás mechanizmusát: amikor egy politikus azt állítja, hogy „aki nem rám szavaz, az az ellenségre szavaz”, akkor nem mozgósít, hanem delegitimál. Nem érvekkel győz meg, hanem erkölcsi kényszerrel próbálja felszámolni a választás szabadságát. Ez egy parancs, amely kizárja az autonóm döntést.
A valóság az, hogy aki nem a Tiszára szavaz, az nem Orbánt választja, hanem Magyart utasítja el. Ez két külön dolog, és ezt a különbséget Magyar tudatosan törli el. Ezért pedig a felelősség kizárólag Magyar Pétert terheli. Ez azt jelenti, hogy mégsem ő a megfelelő ember, és nem igaz, hogy ő az, aki le tudja váltani Orbánt, mert sokan nem szavaznak rá.
A választókat nem zsarolással kell kényszeríteni, hogy valamelyik pártra szavazzanak, amit egyébként sem lehet, hanem meg kell nyerni őket. Akik nem akarnak Magyarra szavazni, azok nem akarják, hogy Magyar hatalomra kerüljön. Ez nem azonos azzal, hogy Orbánt akarnák. Ez azt jelenti, hogy Magyart nem akarják. Ezért egy ember felelős, Magyar Péter.
Nyilván vannak olyanok is, akik kitartanak a saját demokratikus pártjuk mellett (Magyar papíron létező „pártja”, a Tisza, nem az), mások pedig azért szavaznak esetleg demokrata pártra, mert nem akarják, hogy a két Fidesz kerüljön egyedül a parlamentbe, s akarnának demokratikus képviseletet, ellensúlyt. Ezért a felelős a „nemdemokrata” Magyar Péter.
Ezen kívül olyanok is lehetnek, akik egyáltalán nem szavaznak, mert ha a két Fidesz közül kell választani, akkor egyikre sem szavaznak. Ezek az emberek megértették, hogy nincs a választás révén lehetőség arra, hogy Orbánnal szemben demokratikus pártra szavazzanak, amelynek esélye is lehetne, mert Magyar a demokratikus ellenzéket szétverte.
Ezért ki a felelős? Magyar Péter. Semmi probléma nem lenne azzal, hogy más ellenzéki pártok és képviselők is indulnak Magyar bábjain kívül, ha Magyar hajlandó lenne velük együttműködni, és más esélyes ellenzékieket is támogatni. Neki is vissza kellene lépni esélyesebb demokraták javára. De ő gyűlöl minden demokratát. Ez a probléma oka.
De Magyar felelőssége ennél is súlyosabb, ha Orbán Viktort miatta nem lehet leváltani, mert nem hajlandó demokratikus pártokkal együttműködni. Ha demokratikus pártokat beválasztanak a parlamentbe, és Magyar nem köt velük szövetséget (koalíciót), akkor a demokratikus pártokkal való szövetség helyett Magyar Péter Orbán Viktort választotta.
Hasonlóan Orbánt választotta inkább, ha esélyesebb demokrata jelölttel szemben indít egy tiszás jelöltet, és ezzel megosztja a szavazatokat. A „taktikai szavazás” kényszere nem csupán a demokratikus ellenzékre igaz, hanem rá is. De amit ő követel, az pusztán hatalmi politika, eszköz a demokratikus ellenzék felszámolására.
Úgy akar nőni, hogy mások takarodjanak az útjából. Ez a logika nem áll meg itt, előbb-utóbb mindenkinek takarodnia kell az útjából, csak ő maradhat. Ez rosszabb, mint Orbán. Magyarnál veszélyesebb diktátorjelölt nem volt a rendszerváltás utáni Magyarországon. Mivel az efféle csapdáinak a fanatikus hívei bedőlnek, bármit megtehet velük.
Ezért Magyar állítását úgy kell pontosítani, hogy ha Magyar nem hajlandó demokratákkal szóba állni, akkor ő Orbánra szavaz. Ez azt jelenti, hogy a demokratikus ellenzéket, így a baloldalt és a liberálisokat jobban utálja, mint Orbánt. Akkor ő nem Orbánt akarja leváltani, hanem a demokratikus ellenzéket, a baloldalt és a liberálisokat, megsemmisíteni.
Ez viszont egyértelmű jele annak, hogy Magyar Péter nem demokrata. Egyeduralomra tör, nem ismeri el a liberális politikai baloldal létjogosultságát, sem azokat az általuk képviselt jogállami értékeket, melyekkel azonosulnak. Magyar úgy akarja megsemmisíteni a baloldali ellenzéket, hogy Orbán leváltásával zsarolja őket, hogy szűnjenek meg.
Ez egy csapda, amelynek lényege nem az Orbán-rendszer felszámolása, hanem a baloldal megsemmisítése. Mert akár Orbán nyer, akár Magyar, az Orbán-rendszer megmarad. De a parlamentből való kibuktatással vagy önkéntes önfelszámolással, a baloldal eltűnik. Akik a parlamenten kívül szervezkedni próbálnak, azokat elég kriminalizálni és megbélyegezni.
Magyar nem Orbánt akarja legyőzni, hanem a demokratikus ellenzéket akarja eltüntetni. Orbán csak ürügy, hivatkozási alap és zsarolási kellék. Ez már nem választási stratégia, hanem centrális erőtér logikája, amelyben két „nagy” marad, és minden másnak el kell tűnnie. Ez nem vezet rendszerváltáshoz, hanem Fidesz–Tisza uralomhoz.
Ez a NER logikájának betetőzése. Magyar becsapja az Orbán-ellenes embereket és szembefordítja őket egymással. Miközben ezt a helyzetet ő hozta létre és ő a felelős érte. Magyar nem nyer, de kivégzi a pluralizmust, a demokratikus ellenzéket, a baloldalt, a liberálisokat és a zöldeket. Mindenki mást a két Fideszen kívül.
Ezt ismerik fel sokan, és nem akarnak Magyar Péter csapdájába belesétálni. Mert cserébe még le sem váltja Orbánt, ha mégis, akkor a helyébe ül, de nem számolja fel a rendszerét. Magyarország elindul a Fidesz és a Tisza formális vagy informális koalíciójának és közös uralkodásának útján, ami praktikusan egypártrendszer lenne, maga a „centrális erőtér”.
Ennél súlyosabb helyzetbe akkor sem kerülhetett volna Magyarország, ha felismeri, hogy választáson nem lehet Orbánt legyőzni, és vagy kivárja, amíg megbukik, vagy végre tesz valamit ellene, és közös, békés, de határozott fellépéssel valóban megdönti a rendszert. Ezt egy demokrácia követhette volna. Magyar Péter elvette az utolsó reményt is erre.
