Fotó: Erdos Laszlo Elmedia
Összefogásra buzdít az MSZP. Most épp egy olyan videóban teszi ezt, amiben a közéleti szereplők (például Holoda Attila, Jeszenszky Géza és Csintalan Sándor) beszélnek arról, miért lenne szükség arra, hogy mind az európai parlamenti, mind az önkormányzati választáson induljanak egy listán, összefogva a „demokratikus ellenzék” pártjai. Az üzenet lényegében mindenkinél ugyanaz: az ellenzék megosztottságának felszámolására a választási matematika miatt van szükség, hiszen ha minden így marad, akkor a mandátumot nem szerző alakulatok nyomán rengeteg töredékszavazat elveszik, amiből a kormánypártok is profitálnak majd. Ez igaz is – de volna itt még valami.
Amikor egy közel négyperces videó központi üzenetének egy párt azt szánja, hogy választásmatematikai evidenciákkal traktálja a követőit, akkor ott már baj van. Persze min csodálkozunk: ez az önmagát szociáldemokratának valló párt azt az összefogást szeretné újra egybeterelni, amelyik egy milliárdos által finanszírozott nagymintás közvélemény-kutatásból tudta meg, hogy a szavazókat a legjobban a megélhetés kérdése érdekli. Majd ennek a tudásnak a birtokában „a hatalom a népé” szlogennel kezdett el kampányolni úgy, hogy talán a megélhetés volt az egyik legkevésbé hangsúlyos témájuk. Azon a bizonyos áprilisi vasárnap estén pedig csak álltak, néztek és nem értették, hogy mi történt. Pedig voltak a kudarcnak jelei, csak észre kellett volna őket venni: az MSZP például a 2020-as, „Borsod hatos” időközi országgyűlési választásból levonhatta volna a tanulságot, hogy hiába van egy körzetnek szegfű-piros központja, attól még bőven ki lehet kapni, ha a mozgósítás kimerül abban, hogy az aktivisták sűrűn szelfiznek toll- és bögreosztás közben. Sikerült is összehozni a vereséget, aztán az időközi után a 2022-es voksoláson is.
Az üzenet, a politikai termék akkor is az volt, ami most: hogy a „demokratikus ellenzék” összefogva véget vet Orbán Viktor kétharmadának. De ahogy 2020-ban, úgy alighanem 2024-ben sem fogja érdekelni a taktaharkányi emlékmű környékén söprő közmunkásokat, a szerencsi cukorgyár helyén megnyílt piacon az árak miatt bosszankodó háziasszonyokat, vagy az ukrán és a török vendégmunkásuk miatt perlekedőket a tiszaújvárosi garázssoron, hogy akkor most hány párt szerveződjön hány listára ahhoz, hogy az orbáni önkény helyett demokrácia legyen itt, ráadásul eredeti, brüsszeli gyártmányú.
Bár ki tudja. Mert ha ezek a pártok úgy hívják utcára az embereket, hogy „nem hagyjuk, hogy az országon pedofilsegítők hálózata uralkodjon”, majd az ott megjelenteknek molesztált kiskorúak kapcsán azt kell hallgatniuk, hogy „az ellenzék megosztottsága ma ezeket a gyerekeket hagyja magára”, akkor mégis inkább a töredékszavazatok ügye kerüljön az óriásplakátokra és a videó-összeállításokba. Az csak unalmas, de legalább nem ízléstelen.
