Magyar szkíták, szevasztok!

A 2439 rejtélyes szittya honfitársunk nyomába eredtünk

Nyugati szél fú, délibáb ragyog. / Magyar vagyok, szittya vagyok! – mormogom a Bëlga sorait, miközben Nógrád megyében, Tar község mellett a szkíta templomban ácsorgok. Ha templomuk van, szkítáknak is kell lenniük – képzelem, bár most nincsen itt rajtam kívül senki, leszámítva a mogorva teremőrt. Szkíták (régies nevükön szittyák) márpedig vannak!

A legutóbbi népszámláláskor 2439-en vallották magukat annak. A HVG kérte ki a Központi Statisztikai Hivataltól (KSH) az adatokat, ezek szerint 2439-en mondták a kérdezőbiztosoknak, hogy a szkíta a „nemzetiségi, anyanyelvi, családi, baráti közösségben használt” nyelvük. Érdekes, mert egy több ezer éve kihalt nyelvről beszélünk.Az adatokat azért kellett kikérni, mert a KSH nyilvános népszámlálási információiból csak az eddig elismert 13 nemzetiség létszáma olvasható ki. Hogy lássuk a szkíták erejét, álljon itt egy létszámában hasonló erőt képviselő népcsoport: töröknek 2736-an vallották magukat. Ehhez képest hunnak 345-en, kunnak 327-en, jásznak pedig 233-an.

A legnagyobb nemzetiség Magyarországon továbbra is a cigányság, de létszámuk a 2011es 309 ezerről 2022-re 200 ezerre csökkent. A németek (lásd még: Grimm) a másodikak, de ehhez a nemzetiséghez tartozónak is kevesebben vallották magukat: 11 év alatt 132 ezerről 98 ezerre csökkent a számuk. Orosznak 11 127-en tartják magukat. Orosz–szittya párhuzam bontakozik ki: a szkíták tavaly nemzetiséggé próbáltak válni, de nem jött össze nekik. Pedig ennek előfeltételét teljesítették, hiszen az Országgyűlés akkor foglalkozik egyáltalán a kérdéssel, ha legalább ezer, magát az adott nemzetiséghez tartozónak valló magyar állampolgár aláírása összegyűlik ehhez. Ez a szkítáknál megtörtént, 1371 aláírás gyűlt össze, a törvényhozás tavaly decemberben mégsem szavazta meg nekik a nemzetiségi státuszt. Azért, mert az Országgyűlés tartotta magát a gyakorlathoz, és elfogadta a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) állásfoglalását az aláírók nemzetiséghez tartozásának tudományos jogosságáról. A szkítákról az MTA döntése egyértelművolt: „nem állnak fenn sem a fi zikai, sem pedig a törvényi feltételei annak, hogy a több mint két évezrede a történelem színpadáról eltűnt szkítákat (…) ma is élő, saját hagyományait és nyelvét őrző honos nemzetiségként lehessen elismerni”.Az oroszok a szittyákhoz hasonlóan szintén összegyűjtötték 2018-ban a szükséges számú, 1065 aláírást, az Országgyűlés mégis úgy döntött, nem támogatja nemzetiségként elismerésüket. Az MTA akkor ugyanis azt állította, hogy az előírt folyamatos, 100 éves jelenlétük nem állapítható meg, az „inkább különféle migrációs hullámoknak köszönhető”.

Kemény fába vágja a fejszéjét az, aki megpróbálja kitalálni, hogyan beszélget otthon a – kerekítve – 2500 magyarországi szkíta szkítául. Nyelvükről ugyanis nem maradtak fenn írásos emlékek. Ezeket viszont rovásírásos betűkkel, jobbról balra haladva írták, ám betűkészletük csak latin betűs átírásukban ismeretes, minthogy nem maradtak fenn rovásírásos szövegeik – nyilatkozta a Magyar Hangnak Janurik Tamás nyelvész, informatikus, a nyelvtudományok kandidátusa, a Kecskeméti Főiskola professor emeritusa. Mint mondta, a szkíta hangrendszernek (a mai magyar nyelvhez hasonlóan) hét magánhangzója volt, ezek lehettek röviden vagy hosszan ejtettek. Minthogy írásuk ezek egyikét sem jelölte, a rövid magánhangzók jelöletlenek voltak: A E I O Ȭ U . Itt a professzor hosszasan fejtegette a szkíta mással- ás magánhangzóinak típusait, lehetséges nyelvtanát. Ennél izgalmasabb talán, hogy Janurik Tamás úgy 1977 táján véletlenül fordítva tett egy szalagot a magnójába, ekkor a magyar nyelv visszafelé hangzott el: az hol van? helyett: Nav loh za? és a többi. Innen jött a tanár úrnak az a képtelen ötlete, hogy a szkíta hasonlíthatott a fordítva mondott magyarhoz. Ennek illusztrálására küldött is egy rövid rekonstruált szöveget eredeti szkíta nyelven:

PANGET P’ES ’ӨDI TLOV
TӨTӨŠ A PAN MEN TLOV ӨHLEF
T’EK REBME TNEM ZA NOT’U
KUZ’AH MEN TLOV KAČ YGE
KURT’AŠ
YG’I KETLÉ A K’ATIKS
’OKUYL TLOV A KÄR’EZEV

Mint mondta, ez egy tömör paródia: magyar mondatok átírása a szavakat visszafelé írva, a helyesírást eltorzítva. Semmi sem igaz belőle. Ehhez képest megadta a szöveg német és angol fordítását is. Mivel a német a második legnagyobb kisebbség Magyarországon, a paródia német fordítását közöljük: Gestern war ein schöner Tag / Die Sonne schien, es gab keine Wolken / Zwei Männer gingen auf der Strasse / Ihr Haus war nicht nur ein Zelt / So lebten die Skythen / Okuyl war ihr Anführer.

Ha eljátszunk a gondolattal, hogy Magyarországon 2024-ben 2439 ember beszél otthon szkítául, akkor azt is fel kell vetni: vajon miket mondhatnak egymásnak? Nem tudni. Csak azt, hogy miket nem. Például: „Covidos voltam, nem lett volna erőm elbotorkálni a liftig, hogy átvegyem a futártól a telefonon rendelt pizzát. Ezért kivettem a mélyhűtőből egy műhúsból készült hamburgert. Betettem a mikróba, de mivel nem tudtam, mennyi ideig kell grillfokozaton hőkezelni, rákerestem a neten.”

Mindemellett Janurik Tamás szerint a szkíták nomád népcsoportként biztosan kevert nyelvűek voltak: a győztesek betagozták a veszteseket előcsapatként. Lehet, hogy voltak közöttük iráni nyelvűek, talán türkök is, de magyarok a tér és idő eltérései miatt aligha. A szkíták Krisztus előtt 700 és 300 között éltek azon a területen, ahová a magyarok mintegy ezer évvel később, az időszámításunk szerinti VII. század táján érkezhettek és vándorolták végig az utat az Uraltól a Kárpátokig.

Az, hogy ma elméletileg senki nem tud szkítául beszélni, még nem jelenti azt, hogy ne vallhassa magát szkítának. Ennek egyértelmű jele, hogy ezt közel 2500-an meg is tették. Blöff? Ha igen, szívük joga. Nem mellesleg egyesületük is van, annak honlapján olyan tartalmak olvashatók, mint: „Tegyék választhatóvá a kötelező gyermekoltásokat!” vagy hogy: „Lépjünk ki az Egészségügyi Világszervezetből (WHO-ból)!” Ilyen előzmények után eltekintettem a honlap tüzetes vizsgálatától. Kikapcsolásakor annyit még láttam, hogy szerveződnek az országban szkíta önkormányzatok, ha nem is sok sikerrel. (Lásd még: kipcsak önkormányzatok és a miniszterelnök igazmondása – a szerk.)

A szkíták nevet a Wikipédia – Janurik professzor által jónak minősített – szócikke szerint Magyarországon tágabb és szűkebb értelemben is használják. A történettudomány szűkebb értelmű, pontosabb meghatározása szerint a szkíta szövetség kötelékébe tartozó, szkíta nyelvet beszélő ókori kelet-európai és közép-ázsiai etnikai csoportok elnevezése. A másik – a laikusok számára kedveltebb – általánosabb, azaz tágabb értelmezésben a szkíta szó nem a történészek által vizsgált hajdani eredeti szkíta etnikai csoportra utal, hanem egyszerűen már csak egyfajta életmódra.

„Állok a pusztában, gatyám lobog. / Seggem kilóg, gyomrom korog. / Nézek a magosba, gondolok nagyot! / Magyar égre magyar csillagot!” – szól továbbra is a fejemben a Bëlga, miközben a Szkíta és Magyar Szellemiség Kőrösi Csoma Sándor Központjában állok, bár a gatyám nem lobog, mert a nyílászárók jók. Leírása szerint a tavaly júniusban megnyitott központ „magját képezi” a Szkíta és Magyar Szellemiség Temploma – hogy pontosítsunk geolokációsan, már ami az ácsorgást illeti. „A templom a nagy szkíta és magyar megvilágosult Mestereknek van szentelve. Fővédőszentjei Nemrót, Atila és Kőrösi Csoma Sándor. A templom a célból épült, hogy ösztönzést és segítséget adjon ahhoz, hogy felvegyük a kapcsolatot a szkíta és magyar spirituális hagyományunk halhatatlan nagy mestereivel, akik ma is bennünk élnek.”

Bennem tudtommal ilyen mesterek nem élnek, de a kapcsolatot megpróbálnám felvenni velük. Nem adják könnyen. – Tessék mondani, a tálkákban a vizek miért vannak ott az oltáron? – kérdezem a terem őrt. – Felajánlások – mondja leplezetlen undorral, majd hívást fogad a mobiltelefonján. Később csendben mantrázni kezd, reménytelennek tűnik a párbeszéd.

A központ honlapján van egy telefonszám, de az is oda van írva, hogy „2024. március 25-éig nem elérhető”. Tulajdonképpen a templom sem lenne látogatható, mégis az. Ilyenkor a legjobb mankó az ajándékbolt és kávézó, az ott dolgozó asszony segít: – Ha mélyebb információkat szeretne, akkor e-mailt kellene írnia nekem, amire küldenék válaszokat, de ez most nem lehetséges. – Szkíták szoktak ide járni? – Én azt nem tudom – feleli, majd enged egy ezrest a csorba szélű kerámia árából. Azóta abban tartom a szkíta emlékeimet.

Forrás: a  Magyar Hang VII. évfolyama 2. számának (2024. január 12 – 18.) nyomtatott változata.